Harry Potter - ezúttal angolul

Ki ne hallott volna a varázsló fiúról, akinek villám alakú sebhely díszíti a homlokát?

Azt hiszem mondhatom, hogy a Harry Potterrel nőttem fel. Gyerekként imádtam a sorozatot, és én is vártam a Roxfortos behívólevelet, mert bár biztos nem létezik, de mi van ha mégis... 

Emlékszem azon a nyáron, amikor az utolsó könyv megjelent újraolvastam a sorozatot, és mivel éppen az ötödik könyvnél tartottam, amikor Németországba mentünk nyaralni egy hétre, kétszer is sikerült kiolvasnom :) Arra is emlékszem, hogy láttam Németországban a hetedik rész angol verzióját és már alig vártam, hogy a kezembe foghassam magyarul. Igazából angolul is örültem volna neki, de amikor beleolvastam világossá vált számomra, hogy bár minden elismerésem a fordítóé, - aki tényleg zseniálisan... hát azt nem mondanám, hogy magyarította a dolgokat, mert pl a Perselus nem igazán magyar, hogy egy ismertebb példát említsek, de értitek mire gondolok,  - én bizony nem tudtam megállapítani, hogy melyik névnek mi a magyar megfelelője. Így pedig nem igazán lett volna értelme a dolognak. Aztán féléves csúszással itthon is megjelent végre a regény, és szinte ölre mentünk anyával (mint ahogy az azt megelőző két résznél is), hogy melyikünk olvassa hamarabb, mert ő szerette volna tudni, hogy én mit olvasok...

Sajnos az utolsó rész megjelenése óta nem igazán olvasgattam a regényeket, valahogy mindig volt más dolgom, így azt a részt szerintem csak egyszer sikerült elolvasnom, pedig már régóta tervben volt az újraolvasás.

Aztán megláttam az egyik barátnőmnél a Harry Potter és a filozófia c. könyvet (amit ezúton is ajánlok mindenkinek, aki szeret elgondolkozni bizonyos dolgokon, mint például az élet a halál után, ha valami a fejünkben történik az mennyire valóságos, a feminizmus kérdéséről és még sorolhatnám. A könyv nagyon jó kiindulópont lehet ezekhez, és ha kedvet kapunk hozzá, bőséges forrásanyaggal is ellát). Aztán megláttam a Libriben a Bloomsbury 2010-es angol Harry Potter kiadását, és már biztos voltam benne, hogy valahogy megoldom, hogy angolul elolvassam ezt a sorozatot. Aztán megtaláltam a könyvtárban az első részt és belevágtam. Az első részen már túl vagyok, sőt a második résznek is már a felénél járok, és szeretnék magamnak emlékeztetőül írni róluk, úgyhogy a következő bejegyzések erről fognak szólni.

Addig is a Bloomsbury borítóján felbuzdulva kicsit kutattam a neten a Harry Potter borítók után, és nézzétek milyen gyöngyszemeket találtam:

Én ezeket látom a leggyakrabban, és a hetedik rész is így jelent meg először (vagy legalábbis Németországon és Magyarországon én ezt a verziót láttam). Őszintén szólva nekem ezek nem igazán tetszenek, habár a lényeget mindenképpen megragadják (, legalábbis a 3., 5. és 6. részben.) Talán a hatodik borítója tetszik a legjobban.

Aztán itt vannak még a magyar borítók angolul : 

(Valaki esetleg meg tudná mondani, hogy miért lett Sorcerer's Stone a Philosopher's Stone-ból?)

Én most komolyan elgondolkoztam rajta, hogy a borítókat szeretem-e vagy inkább a könyveket (mármint hogy azért nem zavar, hogy ilyen a HP könyvek magyar borítója,  - mert általában nem igazán vagyok oda az ilyen dolgokért - mert amikor kb hétévesen először kezdtem bele, akkor ez még baromira nem érdekelt), és arra jutottam, hogy bár vannak köztük jól sikerültek - itt is az 5. és a 6. rész lett a legjobb szerintem - azért nem ezek lesznek a kedvenceim ha a borítók közül kell választanom, de mindenképpen a szívemhez nőttek. :)

Találtam egy igen tetszetős holland kiadást is:

 Ez azt hiszem az egyszerű, de nagyszerű kategória. Mondjuk az elsőn a felhőket nem egészen értem, de mindegy.

Pedig már kezdtek megtetszeni a német borítók (más könyveknél. Általában nagyon eltérnek az eredetitől és nagyon szép kivitelezésűek), de ez (fentebb) nekem nem jön be. Nem túl szimpi az a fiú a borítón...

Ez viszont már annál inkább:  

Mondjuk inkább csak esztétikailag mint tartalmilag. Úgy csak az 1., 6. és 7. tetszik. A Hatodik a legjobban. Mondjuk a 7. is eléggé el van találva az őzsutával... De hogy a 2.-nál a kígyó akart a baziliszkusz lenni? A negyediknél meg az a gyík a sárkány? Az ötödiken szereplő sasról már ne is beszéljünk. Gondolom a vöröses tónus főnixxé (van ilyen szó? És ha igen, akkor így írják?) akarta tenni. Vagy én értek nagyon félre valamit?

Itt egy másik angolnyelvű kiadás:

Na ez nekem nagyon tetszik. És itt is a 6. a kedvencem, de a 3. is nagyon jó.

Most pedig jöjjön két francia kiadás:

Ez sem tetszik annyira. Talán még a 7. rész elmegy. Viszont itt is a lényeg van ábrázolva (mondjuk a negyedik rész úgy néz ki mintha sárkányokat eregetnének...)

Ezek a 2011-es kiadások viszont...:

 A kedvenceim a 2., a 6. és a 7. Szerintem mindegyik borító illik a benne rejlő történethez.

Most pedig jöjjön a tömör gyönyör dánul, idei, 2012-es kiadásban:

Ráadásul (itt ugyan szerintem nem kivehető, de higyjétek el nekem,) a háttérben azok a sárga csíkocskák kicsi villámok. Azt hiszem ez a kiadás viszi a prímet eddig.

És most (dobpergés) a borítók, amik miatt ez a post megszületett:

Nem is tudnám megmondani, hogy pontosan mi fogott meg bennük, de az biztos, hogy szerintem gyönyörűek, ráadásul illenek a történetekbez, és a hátoldalukon is van egy odakapcsolódó grafika. 

Az elkövetőt Clare Melinsky-nek hívják.

Egyszerűen imádom.