Történet: Dzsebel Vádi hóhérának a legkisebb fia. Amikor azonban apja bejelenti visszavonulását, csak a két idősebb fiút említi lehetséges örökösként, a vézna főhőst nem, így hát Dzsebel útra kel, hogy bizonyítsa rátermettségét azzal, hogy elnyeri a legyőzhetetlenség képességét Szabbáh Eid istenségtől.
Mit is mondhatnék? Így utólag belegondolva ez az egész történet tulajdonképpen arról szól, hogy a legkisebb királyfi nekiindul a világnak, hogy bizonyítson, és elnyerje a hercegnő kezét (merthogy természetesen ifjú hősünk a város legszebb lányába Debbat Algba szerelmes, aki történetesen a nagyúr leánya). Természetesen az úton olyan veszélyekkel találkozik, amiket még csak el sem tud képzelni, és hűséges rabszolgájával, Tel Heszanival együtt megszámlálhatatlan szörnyűségeken mennek keresztül.
A mese végét mindenki tudja. De nem is ez az érdekes, hanem maga az út, ami mindkettejüket alaposan megváltoztatja, Dzsebel pedig csak az út legvégén jön rá, hogy mennyire távol áll már tőle az a fiú, aki Vádiban élt. Ha egy képpel kellene összefoglalnom a könyv tanulságát, azt hiszem ez lenne az:
Az út során sokféle istenhittel találkoznak hőseink, akik maguk is teljesen más dolgokban hisznek. Meg vannak az egy és a többistenhit képviselői, és a vallási fanatikusok is, valamint természeti népekkel is találkozhatunk. Egyszerűen mindenféle emberrel összefutnak, és mindegyiküktől megtudnak valami újat.
És meg kell, hogy mondjam, ahhoz képest, hogy a történet végét azért tudni lehetett, mindig akadt számomra valami meglepetés, így a könyv cseppet sem volt unalmas, sőt! Fogalmam sem volt, hogy mi lesz a következő lépés, és nem is tudtam elképzelni. Tolvajok, banditák, öncsonkítók, kannibálok, barlanglakók, született harcosok és még sorolhatnám, hogy ki mindenki fordult elő. Sőt még... de ezt már nem árulom el :)
Imádtam a könyvet, és a vége! Hát az igazán frappáns megoldás volt Dzsebel részé:) Azt hiszem, ami a legjobban tetszett, az a könyv hozzáállása a különböző hiedelmekhez. Szerintem eddig ez az elképzelés áll a legközelebb hozzám.
Viszont most nem tudom eldönteni, hogy olvassak-e több Darren Shant, mert én a kannibálokat, meg az ilyen megrázó dolgokat nem igazán bírom. Hmm. Ezt a könyvet viszont szeretném az állandó polcomon tudni.
Értékelés: Imádtam 5/5
Kedvenc szereplők:
Básztína: ő Debbat Alg szolgálólánya, és szerintem a legnormálisabb ember Vádiban. Az egyetlen, aki értékeli az emberi életet.
Mr Bush és Mr Blair: Jó, tudom, a végén nem szerettem őket annyira, de azért az végig tetszett, hogy milyen nagy egyetértésben vannak egymással, és hogy kitalálják egymás gondolatait. Az elején Fredre és George-ra emlékeztettek, aztán kiderült, hogy náluk azért jóval kegyetlenebbek, viszont az érzés a végére megint visszajött.
Ami tetszett: Na jó, szögezzük le, ez alapvetően egy kalandregény, de annyira tetszett, hogy ennyiféle közösséget és hitet mutat be, és ezeket a végére egyensúlyba hozza. Gyönyörű.
