Harry Potter and the Philosopher's Stone - Harry Potter és a bölcsek köve

Na, hol is kezdjem?
Magyarul már legalább 3x olvastam ezt a könyvet. Hogy honnan tudom? Onnan, hogy emlékszem, mennyire megdöbbentő volt a második olvasásnál szembesülni azzal, hogy még csak nem is rémlett Harry és Malfoy találkozása a Roxfort előtt. Az azt követő olvasásnál meg már emlékeztem arra, hogy nem emlékeztem... Értitek, na. Ami meglepett, hogy már másodikosként olvasnom kellett a könyvet, mert az első filmet a moziban láttuk (mint azután az összes többit is), de erről majd később.
Az is biztos, hogy a letehetetlen kategória volt, mert emlékszem, ahogy a küszöbön olvasok az előszoba fényében lámpaoltás után. Aztán ha anya arrajárt visszamentem az ágyamba, majd a veszély elmúltával gyakran tovább olvastam. Nem hiszem, hogy sokáig tartott volna a könyv :).
Na de akkor térjünk is rá a könyvre, aminek kezdetén Harry Potter még mit sem tud arról, hogy vajon ki küldözgethet neki olyan kitartóan leveleket azon a bizonyos nyáron, amikor ő éppen a 11-et tölti be. Aztán persze mindenre (?) fényderül. Harry Potter ugyanis varázsló, és a villám alakú sebhely a homlokán nem egy autóbalesetből származik, mint ahogy azt nagynénje és nagybátyja mondta, hanem egy nagyerejű, gonosz átoktól, amit a világ leggonoszabb varázslója mondott ki rá, amikor ő még csak 1 éves volt. Harry pedig varázsló lévén felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába, ahol aztán kezdetét veszi az igazi kaland.
Jó volt újra visszatérni Rowling varázsvilágába. Én is szeretnék olyan iskolába járni, mint a Roxfort.
Ahogy olvastam a könyvet sorra villantak be az emlékképek a magyar fordításból és a filmből is, így egész szép kis kavalkád kerekedett a fejemben. Közben megint találtam pár jelenetet és információt, amire nem számítottam volna. Ilyen volt Mógus és Piton beszélgetése a Rengetegben, valamint az a tény is, hogy Petúnia néni és Dudley eredetileg szőkék. Ami nagyon tetszett, az a világ, a humor és az a tény, hogy bármennyire is tudtam, hogy mi fog történni, egyszerűen nem tudtam nem izgulni miközben a olvastam.
Az angol nyelvezet szerintem egyszerű, főleg ha valaki már olvasta a könyvet magyarul, és tudja, mely szavak tartoznak a varázsvilághoz.
A kedvenc idézetem a 10. fejezet végén található:

There are some things you can't share without ending up liking each other, and knocking out a twelve-foot mountain troll is one of them.

Avagy magyarul:

Vannak helyzetek, amelyekben az ember akarva-akaratlan is megkedveli a másikat. Egy négyméteres hegyi trollal szembenézni - nos, ez pontosan ilyen helyzet. (Tóth Tamás Boldizsár ford. Animus, 2000)

:)
Van még egy idézet, ami nagyon tetszett. Ez egy kicsit hosszabb, és inkább csak szubjektíven értékelhető:

Hermione, however, had more on her mind than the Philosopher's Stone. She had started drawing up revision timetables and colour-coding all her notes. Harry and Ron wouldn't have minded, but she kept nagging them  to do the same.
'Hermione, the exams are ages away.'
'Ten weeks,' Hermione snapped. 'That's not ages, that's like a second to Nicholas Flamel.'
'But we're not six houndred years old,' Ron reminded her. 'Anyway, what are you revising for, you already know it all.'
'What am I revising for? Are you mad? You realise we need to pass these exams to get into second year? They're very important, I should have started studying a month ago, I don't know what's got into me...'

Mielőtt még bővebben belemennék miért is áll itt ez az idézet, itt a hivatalos magyar fordítás ugyanonnan:

A fiúkkal ellentétben Hermionének nem csak a bölsek kövén járt az esze. Pontos ismétlési tervet készített, és kidekorálta a jegyzeteit jelölőfilccel. Ez még nem is lett volna baj, de ragaszkodott hozzá, hogy Harry és Ron is kövessék a példáját.
- Nyugalom, Hermione, a vizsgákig még rengeteg idő van hátra.
- Csak tíz hét - rázta  a fejét a lány. - Az nem olyan rengeteg idő. Nicholas Flamelnek például csak perceknek tűnik.
- De mi nem vagyunk hatszáz évesek - vetette ellen Ron. - Különben is, neked fölösleges ismételni, úgyis mindent tudsz.
- Fölösleges!? Te nem vagy eszednél! Ezek nagyon fontos vizsgák! Ha megbukunk, nem mehetünk másodikba! Már egy hónapja el kellett volna kezdenem a tanulást, nem is tudom, mi ütött belém...

Azért szeretem ezt az idézetet (egyébként a tizennegyedik fejezet elejéről van), mert ez tökéletesen és pontosan olyan, mint amilyen én mindig is lenni szerettem volna. Kíváncsi, kötelességtudó és eltökélt, emellett rendkívül okos. Bármit is akartam kezdeni az életemmel - már volt jó pár variáció, de most úgy érzem megtaláltam mit szeretnék TÉNYLEG csinálni, de ez más téma - ezek a tulajdonságok mindig kellettek hozzá, csak éppen van egy baromi nagy akadályozó tényező. A lustaságom. Hát igen, ezen még valahogy át kell küzdenem magam, de ettől függetlenül nekem mindig is tetszettek az okos, széles látókörrel rendelkező emberek, Hermione Granger pedig ilyen. Főleg a könyv végére. Azt hiszem ő az egyetlen olyan szereplő, akit olyannak filmesítettek meg, mint amilyennek én képzeltem. Pontosabban, akinél ez a két kép teljesen összeolvadt olvasás kközben is.



Harry karakterére nekem örökké rá fogja nyomni a bélyegét az ötödik könyv eleje, de ez más téma. Itt még szimpatikus. A kedvenc jeleneteim azok voltak, amikor kviddicsezik. Meg ahogy kikombinálják a megfejtést. Na ő például teljesen másképp él a fejemben még mindig mint Daniel Radcliffe, pedig elég sokszor láttam a filmeket ahhoz, hogy hatással legyenek rám.

Ami Ront illeti, őt egyszerűen nem lehet nem szeretni. Fura, hogy ha jelzőt kéne találni rá, én olyan kis semmilyennek mondanám, közben jól ki voltak egyenlítve a viszonyok a bonyodalom megoldásában. Mindenki kivette a részét. Ráadásul kedvelem is, csak épp nem tudom, hogy miért. Az ő filmbeli karaktere kb félig megfelel a fejemben levőnek.

Hagridra én nem emlékeztem, hogy ennyire tájszólásban beszélt volna... Most beleolvastam a magyar verzióba. Ott nem beszélt azzal. Akkor nem én kattantam meg, viszont ez egy kicsit más színt visz a dologba.
 Ettől függetlenül természetesen őt is szeretjük :) Mert kedves és mindig csak jót akar, akármennyire, nos... furán is sülnek el néha a dolgai. :) A filmben nagyon jól el lett találva.



Malfoy útálatos az első perctől kezdve. Apuci elkényeztetett pici fia. No comment. Azt hiszem a filmes megfelelője tökéletesre sikerült.

Dumbledore itt még nem sok vizet zavar. Csak a végén jelenik meg, de ő is nagy kedvenc természetesen a maga kellemes, bölcs módján. (Amúgy a Roxfort indulóját csak ezegyszer éneklik el, vagy nekem lyukas a memóriám?)

Aztán még itt van McGalagony professzor. A tanárok közül nekem ő az abszolút kedvenc. Szigorú, és követel rendesen, de mindezek mellett igazságos is, és senki nem állíthatja róla, hogy kivételezne bárkivel is. (Na jó, talán azt az egy esetet leszámítva, de akkor teljesen jogos volt a dolog. ;)) Azt hiszem, ilyen az ideális tanár.

És akkor ejtsünk szót a sötét varázslatok kivédése tanárról is, aki, valljuk be, egy kissé szánalmas. Ráadásul rendkívül manipulálható is. És sunyi. De mivel ez egy mese, megkapja a méltó büntetését. (Hehe.)
A végére hagytam drága egyetlen Pitonunkat, akit én a hetedik kötetben kegyetlenül megkedveltem. Na nála valahogy a filmbeli énje jobban bejött, mint a regénybeli, - őt is egy kicsit másképp képzeltem el, de - Alan Rickman úgy tud nézni...  (sztárfotó)

Az olvasás után szinte rögtön megnéztem a filmet is, (mivel itthon csak úgy találtam meg és lusta voltam,) magyarul. Ehhez is van egy történetem. Mint már említettem, én moziban láttam ezt a filmet, miután a könyvet elolvastam. Azt hiszem, talán karácsonykor néztük meg. Szerintem ez volt az első olyan film, ami előtt olvastam a könyvet is, ráadásul hét éves fejjel. Hogy az mekkora trauma volt! Na nem azért, mert olyan félelmetes lett volna, hanem mert egyszerűen nem bírtam felfogni, hogy ha egyszer le van írva, hogy hagyhatták ki Piton csapdáját a filmből. Hogy én mennyire fel voltam azon háborodva! :D
Persze azért így több mint tíz évvel később, szerintem ez egy jó film olyan szempontból, hogy az alaphangulat megvolt és a kulcsfontosságú történéseket, mégha kicsit sűrítve is, de szinte mind belerakták. És a magyar hangokat is nagyon eltalálták. Meg Neville-t is :D
Apropó, láttátok már ezt a DVD tokot? *.*:

Harry Potter - ezúttal angolul

Ki ne hallott volna a varázsló fiúról, akinek villám alakú sebhely díszíti a homlokát?

Azt hiszem mondhatom, hogy a Harry Potterrel nőttem fel. Gyerekként imádtam a sorozatot, és én is vártam a Roxfortos behívólevelet, mert bár biztos nem létezik, de mi van ha mégis... 

Emlékszem azon a nyáron, amikor az utolsó könyv megjelent újraolvastam a sorozatot, és mivel éppen az ötödik könyvnél tartottam, amikor Németországba mentünk nyaralni egy hétre, kétszer is sikerült kiolvasnom :) Arra is emlékszem, hogy láttam Németországban a hetedik rész angol verzióját és már alig vártam, hogy a kezembe foghassam magyarul. Igazából angolul is örültem volna neki, de amikor beleolvastam világossá vált számomra, hogy bár minden elismerésem a fordítóé, - aki tényleg zseniálisan... hát azt nem mondanám, hogy magyarította a dolgokat, mert pl a Perselus nem igazán magyar, hogy egy ismertebb példát említsek, de értitek mire gondolok,  - én bizony nem tudtam megállapítani, hogy melyik névnek mi a magyar megfelelője. Így pedig nem igazán lett volna értelme a dolognak. Aztán féléves csúszással itthon is megjelent végre a regény, és szinte ölre mentünk anyával (mint ahogy az azt megelőző két résznél is), hogy melyikünk olvassa hamarabb, mert ő szerette volna tudni, hogy én mit olvasok...

Sajnos az utolsó rész megjelenése óta nem igazán olvasgattam a regényeket, valahogy mindig volt más dolgom, így azt a részt szerintem csak egyszer sikerült elolvasnom, pedig már régóta tervben volt az újraolvasás.

Aztán megláttam az egyik barátnőmnél a Harry Potter és a filozófia c. könyvet (amit ezúton is ajánlok mindenkinek, aki szeret elgondolkozni bizonyos dolgokon, mint például az élet a halál után, ha valami a fejünkben történik az mennyire valóságos, a feminizmus kérdéséről és még sorolhatnám. A könyv nagyon jó kiindulópont lehet ezekhez, és ha kedvet kapunk hozzá, bőséges forrásanyaggal is ellát). Aztán megláttam a Libriben a Bloomsbury 2010-es angol Harry Potter kiadását, és már biztos voltam benne, hogy valahogy megoldom, hogy angolul elolvassam ezt a sorozatot. Aztán megtaláltam a könyvtárban az első részt és belevágtam. Az első részen már túl vagyok, sőt a második résznek is már a felénél járok, és szeretnék magamnak emlékeztetőül írni róluk, úgyhogy a következő bejegyzések erről fognak szólni.

Addig is a Bloomsbury borítóján felbuzdulva kicsit kutattam a neten a Harry Potter borítók után, és nézzétek milyen gyöngyszemeket találtam:

Én ezeket látom a leggyakrabban, és a hetedik rész is így jelent meg először (vagy legalábbis Németországon és Magyarországon én ezt a verziót láttam). Őszintén szólva nekem ezek nem igazán tetszenek, habár a lényeget mindenképpen megragadják (, legalábbis a 3., 5. és 6. részben.) Talán a hatodik borítója tetszik a legjobban.

Aztán itt vannak még a magyar borítók angolul : 

(Valaki esetleg meg tudná mondani, hogy miért lett Sorcerer's Stone a Philosopher's Stone-ból?)

Én most komolyan elgondolkoztam rajta, hogy a borítókat szeretem-e vagy inkább a könyveket (mármint hogy azért nem zavar, hogy ilyen a HP könyvek magyar borítója,  - mert általában nem igazán vagyok oda az ilyen dolgokért - mert amikor kb hétévesen először kezdtem bele, akkor ez még baromira nem érdekelt), és arra jutottam, hogy bár vannak köztük jól sikerültek - itt is az 5. és a 6. rész lett a legjobb szerintem - azért nem ezek lesznek a kedvenceim ha a borítók közül kell választanom, de mindenképpen a szívemhez nőttek. :)

Találtam egy igen tetszetős holland kiadást is:

 Ez azt hiszem az egyszerű, de nagyszerű kategória. Mondjuk az elsőn a felhőket nem egészen értem, de mindegy.

Pedig már kezdtek megtetszeni a német borítók (más könyveknél. Általában nagyon eltérnek az eredetitől és nagyon szép kivitelezésűek), de ez (fentebb) nekem nem jön be. Nem túl szimpi az a fiú a borítón...

Ez viszont már annál inkább:  

Mondjuk inkább csak esztétikailag mint tartalmilag. Úgy csak az 1., 6. és 7. tetszik. A Hatodik a legjobban. Mondjuk a 7. is eléggé el van találva az őzsutával... De hogy a 2.-nál a kígyó akart a baziliszkusz lenni? A negyediknél meg az a gyík a sárkány? Az ötödiken szereplő sasról már ne is beszéljünk. Gondolom a vöröses tónus főnixxé (van ilyen szó? És ha igen, akkor így írják?) akarta tenni. Vagy én értek nagyon félre valamit?

Itt egy másik angolnyelvű kiadás:

Na ez nekem nagyon tetszik. És itt is a 6. a kedvencem, de a 3. is nagyon jó.

Most pedig jöjjön két francia kiadás:

Ez sem tetszik annyira. Talán még a 7. rész elmegy. Viszont itt is a lényeg van ábrázolva (mondjuk a negyedik rész úgy néz ki mintha sárkányokat eregetnének...)

Ezek a 2011-es kiadások viszont...:

 A kedvenceim a 2., a 6. és a 7. Szerintem mindegyik borító illik a benne rejlő történethez.

Most pedig jöjjön a tömör gyönyör dánul, idei, 2012-es kiadásban:

Ráadásul (itt ugyan szerintem nem kivehető, de higyjétek el nekem,) a háttérben azok a sárga csíkocskák kicsi villámok. Azt hiszem ez a kiadás viszi a prímet eddig.

És most (dobpergés) a borítók, amik miatt ez a post megszületett:

Nem is tudnám megmondani, hogy pontosan mi fogott meg bennük, de az biztos, hogy szerintem gyönyörűek, ráadásul illenek a történetekbez, és a hátoldalukon is van egy odakapcsolódó grafika. 

Az elkövetőt Clare Melinsky-nek hívják.

Egyszerűen imádom.