Alex Flinn: Csók, pont jókor

Megj.: Ez a bejegyzés decemberben készült, amikor gondoltam kipróbálom az ütemezést. Hát, mivel azóta nem nézegettem az oldalt, ezért most tűnt fel, hogy nem működött a dolog... :D

Miért kezdtem el olvasni? Egyrészt mert jelentkeztem egy kihívásra, amihez 2014 oldalnyi vörös vagy arany pöttyös könyvet kell elolvasni 2014-ben, és még nem volt meg az oldalszám, másrészt szükségem volt valami kis könnyed olvasmányra, amire nem kell koncentrálni, és amiben valőszínűleg nem hal meg senki a sok angol nyelvű után, ez pedig pont itt volt, harmadrészt pedig szeretem a modern tündérmeséket.

Történet: Csipkerózsika a modern korba ébred, és Táliának hívják, a "hercege" pedig egy Jack nevű amerikai srác.

Alex Flinn-től már olvastam A szörnyszívűt, ami a Szépség és a szörnyeteg újramesélése (és amihez készült egy borzasztó film), és az nagyon tetszett, így bizakodva vágtam bele ebbe is, és nem bántam meg! Szinte le sem tudtam tenni. Imádtam, ahogy a 18. századból való hercegkisasszony szembesül a modern élettel, és ahogy szépen fokozatosan kialakulnak az érzelmek (lassúnak nem mondanám, mert az egész könyv kb. 1 hét alatt játszódig a csóktól kezdve, de egyikük sincs azonnal elalélva a másiktól), és jó volt látni, ahogy mind a ketten megváltoznak a másik hatására, és tényleg jobb emberek lettek a könyv végére, meg persze vicces jelenetekből sem volt hiány.

Az egyetlen dolog, ami mégis bökte a csőröm, az a vége, amire mindenki jobb ember lesz, de tényleg mindenki. Ettől eltekintve azonban remek kikapcsolódás volt.

Kedvenc idézeteim:

"Ha még egy szót hallok az orsókról, biztosan belehalok!"

"Valami újfajta tisztelettel pillantok körbe a buszon. Egészen lenyűgöző arra gondolni, hogy itt egytől egyig minden paraszt tud írni-olvasni."

Csak a margóra: amikor felnőttebb fejjel újranéztem a Disney-s változatot, eléggé kiábrándító volt, hogy Csipkerózsikát tulajdonképpen a tündérek alkották (tőlük kapta a szépséget, és az éneklést is, ami miatt a herceg beleszeretett), és a hercegnek semmit nem kellett csinálnia, mert a tündérek vezették bele a kardot a sárkányba. Ettől függetlenül imádom azt a mesét, hiszen ott van benne a dal, Phillip <3, (aki közölte az apjával, hogy "Ugyan, apám! Te nem haladsz a korral. Ez már a 14. század"  és aki azóta a kedvenc Disney hercegem), a királyok, meg persze a tündérek, és Démóna, akik elviszik a hátukon a történetet. De számomra Hajnal hercegnő a legkevésbé emlékezetes karakter a saját filmjében. Jó volt, hogy itt erről meg tudtam feledkezni

Bradbury - 7. nap + 1. heti zárás

7. nap
Esszé: Umberto Eco: A tűz szép
Novella: Krúdy Gyula: Éjjel, míg jön a vonat
Vers: József Attila: Amióta...

Összegzés
Kedvenc esszé: George Orwell: Benefit of Clergy, mert mindig is érdekelt Dalí, és mert egy elég érdekes témát feszeget.
Kedvenc novella: Krúdy Gyula: A szélmalom, mert ez volt kb az egyetlen, aminek nem depresszív vége volt
Kedvenc vers: J. A.: Hozzá!, mert csak. az utolsó két sor miatt.

Salvador Dalí

Batman: Kezdődik!

Forrás

Most először láttam a Batman Kezdődik-et teljes egészében, és nagyon tetszett. Kissé sötét volt, de a humora zseniális. Imádtam gyakorlatilag az összes szereplőt, bár a csaj egy kicsit szerencsétlen volt, de hát melyik nem az? Az abszolút kedvencem azt hiszem akkor is a komornyik marad :)
Az elején végig az az érzésem volt, hogy a Zöld Íjászt írták újra (tudom, hogy Batman volt előbb, de én azzal a történettel találkoztam korábban). Ettől függetlenül zseniális mind a kettő, és végül is működik. Nekem az Igazság Ligájában is ők voltak a kedvenceim.

Forrás

Erről jut eszembe, hogy el kéne kezdeni behozni a DC-s lemaradást, most annyi mindent csinálnak egyszerre. Először ott vannak a Batman filmek (nekem egyedül valami pingvines rémlik, de az szerintem már jó régi ^^'), aztán a Zöld íjász, a Flash, meg a Gotham. Kíváncsi vagyok, hogy végül mikorra sikerül megvalósítaniuk az Igazság Ligája filmet, bár mintha előtte még akartak volna egy Wonder Woman háttértörténetet csinálni. (Ráadásul vannak filmek régebbről, meg ugye a rajzfilmsorozatok...)

Forrás

Forrás

Forrás

Meg valamikor rá kéne venni magam, hogy megnézzem az új Superman filmet is, csak azzal az a gond, hogy baromira hidegen hagy. Már a trailere is unalmas volt, aztán meg nagyon lehúzták. Majd ha kijön a Batman vs Superman előzetese, akkor újragondolom a dolgot, bár a mai élmény után nagyon nem tudom elképzelni Ben Afflecket Batmanként. Ettől függetlenül jól hangzik a dolog...

Bradbury 5-6. nap

5. nap

Esszé: George Orwell: How the Poor Die
Novella: Krúdy Gyula: Ravasz és a farkas
Vers: József Attila: A szív s a szem

6. nap

Esszé: Umberto Eco: Abszolút és relatív - imádom ezeket a filozofikus eszmefuttatásokat :D
Novella: Krúdy Gyula: A szélmalom - Ez tetszett a legjobban eddig
Vers: József Attila: Hozzá!

Forrás

Bradbury - 4. nap

Esszé: Umberto Eco: Ellenséget alkotni
Novella: Krúdy Gyula: Csavargók
Vers: József Attila: Összetört szívem...

Bradbury - 3. nap

Esszé: George Orwell: Benefit of Clergy - Dalí életrajzáról, aberrációiról, és a művészet-művész-kor viszonyáról ír ennek tükrében. Szerintem ez lesz a hét nyertes esszéje.
Novella: Krúdy Gyula: A megyén
Vers: József Attila: Homály borult az erdőre...

Dalí: The Rainy Taxi (Mannequin Rotting in a Taxi-Cab) (1938)

Bradbury - 2. nap

Esszé: George Orwell: A Hanging - mitől esszé egy esszé? *wondering*
Novella: Krúdy Gyula: A halál fogadója, Az ördög nótája
Vers: József Attila: A szolnoki hídon

Szolnoki híd

(Jó lenne lassan valami vidámabbról is olvasni, bár kezd hasonló hangulatom lenni... Mondjuk Sherlock és Watson találkozása kárpótolt <3)


És a mai nap tanulsága: minden állatnak van kopoltyúja.

Bradbury-re olvasom magam!

A kihívás lényege, hogy a tél minden napján elolvassunk 1-1 novellát, esszét és verset. Pont időben (tegnap) láttam meg, és mivel van egy pár ilyen tartalmú könyvem elfekvőben, ezért gondoltam belevágok, hogy lassan, de biztosan bekebelezzem őket :). Ma voltam könyvtárban is, úgyhogy van utánpótlás végszükség esetére.

Novellák:

Hát az úgy van, hogy én nagy Kosztolányi rajongó vagyok, de csak ami a novelláit illeti. Abból bármi jöhet (a többi művével kicsit elővigyázatosabb vagyok), de úgy gondoltam, hogy ideje valami újat is kipróbálni. Először az angol Sherlock összesem ötlött az eszembe, amit nagy elánnal beszereztem a Könyvfesztiválon, de azóta sem kezdtem neki. Egészen mostanáig! Persze két regénnyel kezdődik, úgyhogy egy ideig még nem számít az olvasás, de ami késik az nem múlik. Közben jártam a könyvtárban, és kivettem egy Krúdys novelláskötetet, mert mindig is szerettem volna olvasni tőle, de eddig még nem jött össze, úgyhogy itt az ideje belevágni. Emellett van még itthon Poe-m ha minden kötél szakadna.

Esszék:

Na ezzel egy kicsit bajban voltam, de mivel Ariel Bissett videója óta akarok Orwelltől  esszéket olvasni (az 1984 óta szeretnék még valamit tőle, de az óta, hogy megemlítette a videójában kifejezetten esszéket), ezért hazahoztam egy gyűjteményt a könyvtárból Eco-val együtt. Emellett Van még itthon Wilde-om is, úgyhogy ebből is el vagyok látva.

Versek:

Ez bizony József Attila lesz, ha már büszke tulajdonosa vagyok az összes verseinek. Max ha megunom, akkor marad a fent említett Wilde vagy Poe.

Persze valószínűleg egyszerűbb lenne neten keresgélni, de mi abban a poén? (Meg amúgy is jobban szeretem a papírkönyveket. :P)

Forrás

A mai nap olvastam:
Krúdy Gyula: Zúg a malom (novella) - hát, azt hiszem erre még rá kell hangolódni.
George Orwell: Decline of the English Murder (1946) (esszé) - érdekes nézőpont... kíváncsi vagyok a többire
József Attila: Kedves Jocó! (vers) - ismerős...

Ui.: Tudom, hogy régen nem írtam ide, és nem is ígérgetek, de azért tervezek. :)

Darren Shan: A vézna hóhér

Miért kezdtem el olvasni? Sokat hallottam az íróról, aztán jelentkeztem molyon egy kihívásra, így végül hozzám is eljutott a könyv és el tudtam olvasni.

Történet: Dzsebel Vádi hóhérának a legkisebb fia. Amikor azonban apja bejelenti visszavonulását, csak a két idősebb fiút említi lehetséges örökösként, a vézna főhőst nem, így hát Dzsebel útra kel, hogy bizonyítsa rátermettségét azzal, hogy elnyeri a legyőzhetetlenség képességét Szabbáh Eid istenségtől.

Mit is mondhatnék? Így utólag belegondolva ez az egész történet tulajdonképpen arról szól, hogy a legkisebb királyfi nekiindul a világnak, hogy bizonyítson, és elnyerje a hercegnő kezét (merthogy természetesen ifjú hősünk a város legszebb lányába Debbat Algba szerelmes, aki történetesen a nagyúr leánya). Természetesen az úton olyan veszélyekkel találkozik, amiket még csak el sem tud képzelni, és hűséges rabszolgájával, Tel Heszanival együtt megszámlálhatatlan szörnyűségeken mennek keresztül.

A mese végét mindenki tudja. De nem is ez az érdekes, hanem maga az út, ami mindkettejüket alaposan megváltoztatja, Dzsebel pedig csak az út legvégén jön rá, hogy mennyire távol áll már tőle az a fiú, aki Vádiban élt.  Ha egy képpel kellene összefoglalnom a könyv tanulságát, azt hiszem ez lenne az:

Az út során sokféle istenhittel találkoznak hőseink, akik maguk is teljesen más dolgokban hisznek. Meg vannak az egy és a többistenhit képviselői, és a vallási fanatikusok is, valamint természeti népekkel is találkozhatunk. Egyszerűen mindenféle emberrel összefutnak, és mindegyiküktől megtudnak valami újat.
És meg kell, hogy mondjam, ahhoz képest, hogy a történet végét azért tudni lehetett, mindig akadt számomra valami meglepetés, így a könyv cseppet sem volt unalmas, sőt! Fogalmam sem volt, hogy mi lesz a következő lépés, és nem is tudtam elképzelni. Tolvajok, banditák, öncsonkítók, kannibálok, barlanglakók, született harcosok és még sorolhatnám, hogy ki mindenki fordult elő. Sőt még... de ezt már nem árulom el :)

Imádtam a könyvet, és a vége! Hát az igazán frappáns megoldás volt Dzsebel részé:) Azt hiszem, ami a legjobban tetszett, az a könyv hozzáállása a különböző hiedelmekhez. Szerintem eddig ez az elképzelés áll a legközelebb hozzám.

Viszont most nem tudom eldönteni, hogy olvassak-e több Darren Shant, mert én a kannibálokat, meg az ilyen megrázó dolgokat nem igazán bírom. Hmm. Ezt a könyvet viszont szeretném az állandó polcomon tudni.

Értékelés: Imádtam 5/5
Kedvenc szereplők:
Básztína: ő Debbat Alg szolgálólánya, és szerintem a legnormálisabb ember Vádiban. Az egyetlen, aki értékeli az emberi életet.
Mr Bush és Mr Blair: Jó, tudom, a végén nem szerettem őket annyira, de azért az végig tetszett, hogy milyen nagy egyetértésben vannak egymással, és hogy kitalálják egymás gondolatait. Az elején Fredre és George-ra emlékeztettek, aztán kiderült, hogy náluk azért jóval kegyetlenebbek, viszont az érzés a végére megint visszajött.
Ami tetszett: Na jó, szögezzük le, ez alapvetően egy kalandregény, de annyira tetszett, hogy ennyiféle közösséget és hitet mutat be, és ezeket a végére egyensúlyba hozza. Gyönyörű.