2016/2017

2016

Ez az év nem sikerült túl jól, többek között az olvasás terén sem. Idén kb. 60 könyvet vettem, és ennek úgy a felét sikerült elolvasnom, viszont sok könyvemtől sikerült megválnom. A várólistás kihívást a főzőssel együtt elbuktam, de nem baj, majd jövőre. 

Az év legnagyobb hatású olvasmánya Marie Kondo: Rend a lelke mindennek volt, aminek a megvalósítása jelenleg szünetel, mert időközben elköltöztem otthonról, meg vizsgaidőszak van, de talán január vége fele újra belevetem magam. A ruhákon és a könyveken már túl vagyok, már csak el kell adogatnom őket.

Az év második felében nem is olvastam semmit. A Búcsú a fegyverektől mindig nálam van, de most már inkább veszem elő az okostelefonomat, egyszerűen nincs hozzá hangulatom, és még az átkozott gyermeket sem sikerült befejezni, bár mind a kettőt angolul olvasnám, és lehet, hogy ez a probléma.

2017

Kihívások

Már egy ideje érzem, hogy a molyos, konkrét könyvekre vonatkozó kihívások nem nagyon motiválnak. Nekem is volt egy plecsnigyűjtő időszakom, de ennek már két-három éve vége szakadt. Soha nem szerettem parancsra olvasni, és ez is kezdett számomra egy kicsit ilyenné válni, úgyhogy szinte az összesről lejelentkeztem, viszont nem állhattam meg, hogy végig ne olvassam, milyen új kihívások vannak, és azért párral mégiscsak bepróbálkozom az új évben.

A két állandó visszatérő van, amit évről évre megfogadok, hogy teljesítek. Az egyik a várólistacsökkentő kihívás, amihez 12 könyvet kell kiválasztani, meg egy alternatív könyves listát. Ezt eddig egyszer sem sikerült teljesíteni, de most tényleg motivált vagyok, hogy a könyvekből, amiket megtartottam, mind el is legyen olvasva, úgyhogy jövőre ezekből válogattam.

A 2017-es listám:

1. Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes – The Complete Novels and Stories II.

Ezt a könyvet a 2014-es könyvfesztiválon vettem. Egy-egy ezresért az 1. és a 2. részt. Az elsőbe már belekezdtem, ezért azt nem neveztem, de ha azt befejeztem, szeretnék ehhez is eljutni, ráadásul egy későbbi kihívásba is illeni fog, úgyhogy külön öröm. Imádom a Sherlockos történeteket, bár nem egészen értem, hogy miért pont A sátán kutyája lett a leghíresebb.

2. Bosnyák Viktória: Analfa visszatér

Gyerekként nagy kedvencem volt a Tündérboszorkány, még megvan az első kiadása, amit idén dedikáltattam is. Azóta már három része van a sorozatnak, és végre rávettem magam, hogy megszerezzem az utosót is, amit még nem volt szerencsém olvasni, úgyhogy majd valamikor szeretném megtudni, hogy hogyan végződik a főszereplők kalandja.

3. Edgar Allan Poe: The Narrative of Arthur Gordon Pym of Nantucket

Elvileg ez Poe egyetlen regénye, és ez is hatással volt a Moby-Dick-re, ami szintén folyamatban van, úgyhogy ha azt elolvastam, akkor ez következik.

4. Edward Rutherfurd: The Forest

Ez a könyv már legalább 5 éve kísért. Még nagyon régen, amikor nem én vettem magamnak a könyveket, láttam meg a bookline-ban, és hosszú évek várakozása után végre sikerült megkaparintanom. Nem fogok hazudni, csak a borító miatt szerettem bele, fogalmam nem volt, hogy miről szól, még most sincs nagyon, de remélem, hogy idén végre kiderül.

5. Henry James: Selected Short Stories

Most jövök rá, hogy ez is jó lesz a novellás kihívásokhoz. Azóta, hogy olvastam A csavar fordul egyet című könyvét szeretnék tőle még olvasni, és az angliai nyaralásom alkalmával ez is jött velem haza, úgyhogy kíváncsi leszek.

6. J. R. Ward: Megbosszult szerető

Ez a Fekete Tőr Testvériség sorozat 7. kötete. Imádom a vámpírokat, és az egész világot. Középiskoláskoromban volt egy időszak, amikor faltam a romantikus könyveket. Mostanában már csak ez az, ami megmaradt belőle, bár ezt a sorozatot csak sokkal később tudtam elkezdeni. Szerintem akkor jelenhettek meg az első kötetek nálunk, amikor 8-9-es voltam, és hirtelen kitört a vámpírláz. Ez a sorozat mindig is izgatott, bár csak pár éve kezdtem bele, és most gyűjtögetem a könyveket, meg az olvasmányélményeket, bár ahogy haladok nem fogom egyhamar utolérni a sorozatot, de szeretném legalább azt a részt elolvasni, ami nálam van.

7. Morgan Matson: Since You've Been Gone 

Ezt a könyvet Kat-nél láttam booktube-on, és Szent Patrik-napra meg is kaptam ajándékba tavaly, viszont még nem sikerült nekikezdenem. Idén nyáron mindenképpen szeretném elolvasni.

8. Mark Lawrence: Tövisek Császára

A széthullott birodalom befejező kötete. A második felénél járok most, viszont szeretném hamarosan az összes kötetet letudni, mert megvan a novelláskötet, és a spin-off sorozat is. Imádok Jorg fejében lenni, úgyhogy nem lesz probléma.

9. Oscar Wilde: Dorian Gray képmása

Ez a bővített kiadás, amit megkaptam tavaly januárkor, és még mindig nem sikerült rá sort kerítenem, idén viszont már mindenképpen szeretnék.

10. Robert Musil: A tulajdonságok nélküli ember

Ez lesz talán a legnagyobb kihívás a terjedelmét tekintve, viszont ha jó hangulatban kap el, akkor tudom, hogy imádni fogom. Még régebben beleolvastam, és akkor tetszett, meg is vettem, de még nem sikerült eddig nekivetkőznöm.

11. Washington Irving: The Legend of Sleepy Hollow and Other Stories

Sleepy Hollow-t már olvastam, de azóta vagyok kíváncsi Irving más műveire is, és lehet, hogy ez is beszámít novellának, de ha nem, akkor is gyors és élvezetes olvasmány lesz.

12. Tamási Áron: Szülőföldem

Az Ábel a rengetegbent nagyon élveztem, úgyhogy erre is kíváncsi vagyok.

Alternatív lista:

1-3. Böszörményi Gyula: Ambrózy báró esetei 1-2,5

Már nagyon régóta szemezek ezzel a sorozattal. Remélem idén sorrakerül.

4. Fekete István: Ballagó idő

Imádom Fekete Isvánt, és egy könyvnek bele kell férnie az évben.

5. Lénárd Sándor: Egy nap a láthatatlan házban.

Ezt az ofőnktől kaptuk talán az utolsó évben gimiben. Kíváncsi vagyok rá. 

A másik kihívás, ami jövőre már harmadik éve lesz visszatérő az az Amit főztél edd is meg!, amit tavaly sikerült teljesítenem, idén viszont nagyon nem. Ez a kihívás arról szól, hogy az összes az adott évben általunk beszerzett könyvet el kell olvasni. 2017-ben szeretném egy kicsit visszafogni a könyvvásárlásaimat, és remélhetőleg ismét sikerül majd teljesíteni a kihívást.

Forrás

Két új, hasonló kihívással is megpróbálkozom az idén a novellákkal kapcsolatban. Az egyik szerint naponta el kell majd olvasnom egy novellát egész évben, a másik szerint pedig minden hónapban egy novelláskötetet. A kettő egymást erősíti, én meg szeretem a novellákat, és a tegnapi napon voltam is könyvtárban ezzel kapcsolatban, és egy novelláskötetet is vettem, bár egy párat már olvastam a benne szereplő novellákból, úgyhogy jövőre mindenképpen el leszek látva. Ráadásul ahogy beleolvasgattam a kötetekbe, még az olvasási kedvemet is meghozta újra, úgyhogy már nagyon várom. Kíváncsi vagyok, meddig bírom majd.

Forrás

Ezen felül a tavalyiak közül meghagytam két kihívást, ami a Fekete Tőr Testvériséggel kapcsolatos és ami 2018-ban fog lejárni. Az egyiknél 5 könyvet kell 2 hónap alatt elolvasni (ami idén már majdnem meg volt 4-gyel szerintem), a másikban pedig a teljes sorozatot, amiből most már 13 rész jelent meg magyarul. Igyekszem.

A fentieken kívűl igyekszem jövőre skandináv irodalmat is olvasni, illetve az otthoni könyveimmel haladni, és befejezni azokat, amiket félbehagytam, vagy éppen folyamatban vannak. A jövő év mozgalmas lesz, és még a vizsgaidőszakot is túl kéne élni, úgyhogy remélem, hogy mindent sikerül teljesíteni.

Magamat ismerve nem ígérem, hogy lesznek posztok, de ha valamit nagyon ki kell írnom magamból azt megteszem.

Mindenkinek Boldog Új Évet Kívánok! :)

Forrás

Novella meg egyéb szösszenetek

Mitől jó egy novella? 

Ez elég szubjektív írás lesz, és egy kissé megfoghatatlan, de most olvastam nemrég a Fegyvert, s vitézt éneklek című történelmi antológiát, és ma kezdtem bele egy pár Molnár Ferenc novellába, úgyhogy egy kicsit elgondolkodtam, hogy mitől is lesz számomra jó egy novella. Kezdetnek talán nem árt elmondanom, hogy ha novella, akkor nekem Kosztolányi. Bármelyik. Az Esti Kornélokat is szeretem, de az abszolút kedvenc az Öreg barackfa. Ezt még általánosban olvastam, és biztos voltak feladva előtte is novellák, de azokra nem nagyon emlékszem, (illetve van most még egy ami beugrik, ami arról szólt, hogy egy ember egész nap koplal, hogy aztán este egy esküvőn jó sokat ehessen, erre a torkán akad a falat, és senki nem veszi észre, hogy meghalt. Hát... negyedikes fejjel ennek nem sok értelmét láttam.) Szerintem Kosztolányi novelláskötetei voltak az első könyvek az e-olvasómon, amiket letöltöttem és el is olvastam. A következő nagy találkozás Poe-val volt, akit egy kihívásra olvastam angolul. És szinte egyáltalán nem értettem, pedig akkor már rendszeresen olvastam angolul, de valamiért az ő nyelvezete nekem nehézkesen megy. Ettől függetlenül csak úgy sütött a lapokról a nyomasztó hangulat, és imádtam érte. Aztán ott van Lovecraft, akiből egy gyűjtemény bőven elég volt. Nem vagyok oda a thrillerekért, de az első novella vége még ma is eszembe jut időnként. Brrr... Az az ember aztán nagyon értett ahhoz, hogy hogyan okozzon nekem feszült perceket. Aztán a Bradbury kihívás kapcsán elkezdtem Krúdy novellákat olvasni. Nem tudom másnak vannak-e olyan írók, akiket még nem olvasott, de ennek ellenére meg van győződve róla, hogy ha egyszer a kezébe veszi, akkor imádni fogja. Nekem Krúdy ilyen volt, bár a kötet végére már kissé túl sok volt a szomorú, halálos kimenetelű darab. Ettől függetlenül egyszer szeretnék majd Szindbádról olvasni.

Valahol ez a kedvenc műfajom, mert ha jól csinálják, akkor rövid, ugyanakkor hatásos, és talán éppen emiatt néha jobban megmarad az a pár oldal, mint egy több száz oldalas regény. Csakhogy az irodalomórákról általában a regényekre és a versekre emlékszünk, novellára alig, pedig szerintem ezeknek is ugyanannyi lenne a létjogosultsága. Na de egy kicsit elkalandoztunk.

A Historium kiadó történelmi antológia-sorozatával úgy egy vagy két éve ismerkedtem meg, amikor a második válogatás, A holló évszázada jelent meg. Azt imádtam. Az elsőt nem annyira, a 100 magyar baka megint csak nagyon jó volt, a Fegyvert, s vitézt éneklekben pedig néha ugyanazt kifogásoltam, mint az első kötetben, hogy van benne egy pár olyan novella, aminek egyszerűen nem látom értelmét. Amik elmesélnek egy történetet ugyan, de mikor a végére érek, akkor megfogalmazódik bennem a kérdés, hogy ez most miért volt jó? Miért pont ezt a részét írta le az alkotó a történetnek? Ilyenkor olyan érzésem van, mintha egy regény egyik fejezetének a jelentéktelen részletét olvasnám, ami az egyik mellékszál mellékszála, és valahogy semmi célja sincsen magán a cselekményleíráson kívül, amit viszont három mondatban el lehetett volna intézni. Egyszerűen valahogy jelentéktelen a dolog. Nekem ez a nem jó novella. A jó novella elmond valamit, ami megmozgat bennem valamit. Nem vagyok egy elemző típus, soha nem is voltam, ha verset olvasok, akkor is hagyom, hogy a szavak hassanak rám, nem tudom 3 oldalnyi terjedelemben megmagyarázni az értelmüket. Ha nem hatnak rám, akkor az számomra nem megfelelő vers. A novellákkal is így vagyok. Persze néha jó dolog reflektálni arra, hogy miért is tetszik vagy fogott meg ez vagy az az alkotás, és azért valamit magamra szedtem a gimis éveimből a verselemzéshez, de mivel már leginkább a saját szórakozásomra olvasok, ezért megtehetem, hogy ne foglalkozzam mások gondolataival, hanem az én olvasatomat gondoljam át, hiszen ahány olvasó, annyi olvasat.

Most fog megjelenni az új kötet Forradalmak címmel, ami az elmúlt 3 évszázad forradalmait és szabadságharcait veszi górcső alá, azonban egyelőre csak e-könyvben. A honlapjukon azt írják, hogy legkorábban tavasszal jelenhet meg fizikai példány, úgyhogy kénytelen leszek addig várni, pedig már nagyon kíváncsi vagyok rá, de hát, ha már a sorozat többi része megvan fizikailag... Arról nem is beszélve, hogy nekem az e-könyvek egy kissé drágának tűnnek. Tudom, hogy a jogdíj, meg az adózás miatt, de ha egy ezresen múlik, hogy a kezembe is foghassam, akkor én inkább kifizetem azt az ezrest. (Bár ez már tényleg az én egyéni szoc. problémám.)

Más:

Ha már e-könyv: ma vettem át egy internetes könyvmegrendelést a bookline-tól. Olyannyira a fogyasztói társadalom része vagyok, hogy képes voltam 5000 Ft-ért könyvet rendelni, hogy aztán vehessek 2 db 200 Ft-os noteszt, ami időközben elfogyott... Azért nem bántam meg. Megvan egy szülinapi ajándék (remélem a borító jó lesz), illetve a Karinthy gyűjteményem bővült egy darabbal, ugyanúgy, ahogy a Molnár Ferenc is, akinek - mint már említettem, - most olvasom a novelláit. Nála azon gondolkoztam el, hogy vajon az elfogódottság miatt szeretem-e őket, vagy ugyanúgy viszonyulnék hozzájuk, ha valaki más neve lenne a borítón. Szerintem egy kissé elfogódott vagyok a darabjai, meg a kisregényei miatt.

Van egy pár szerző, akinek az összes könyvét szeretném a birtokomban tudni. Karinthy és Molnár is ilyenek Agatha Christie meg az Ad Astra kiadó mellett (jó, ez nem egy személy, de náluk tényleg mindegyik könyv érdekesen hangzik, és tavaly nyárig meg is vannak, csak aztán rájöttem, hogy nem ártana előbb elolvasni őket...) És persze ott van még Steinbeck meg Asimov. Karinthy-ból a Kossuth kiadó sorozatát gyűjtögetem apránként, ha elolvastam az összeset akkor vehetek újat alapon, Molnárnál viszont még nem találtam olyan sorozatot, ami felölelné az életművét, úgyhogy az egy érdekesebb menet lesz. Most az „addig nem veszünk újat sorozatból, ameddig az összes eddig meglevő részt el nem olvastuk” korszakomat élem, ami kifejezetten ösztönző pl. Karinthynál, meg a Helikon új zsebkönyvsorozatánál, illetve azoknál a sorozatoknál, akiknél nem vagyok sokkal lemaradva. A tavalyihoz képest nagyon jól haladok az „amit főztél edd is meg” kihívással is. Ráadásul a Könyvhéten sem tervezek sokat költeni (egyrészt mert most már tényleg nincs miből, másrészt meg, mert nem sok olyan dolgot láttam, ami megdobogtatta volna a kicsi szívem. 

Az egyik az Agavénál megjelenő Pék Zoltán könyv, a Feljövök érted a város alól, mert magyar szerző meg Budapesten játszódik, és a borítója... *.* Meg most nézem, hogy Corvinus a főszereplő neve :D, …és ezennel elő is rendeltem, mert 2000 Ft-ért (35% előrendelési akció) eléggé megéri. A másik a Riyria-krónikák utolsó része, amire azt mondták, hogy ki fog jönni, de a kiadó honlapján még nem láttam róla semmit, úgyhogy csak reménykedem, hogy igen. Én még nem olvastam a sorozatot, de az öcsém, meg az egyik barátnőm is oda vannak érte, úgyhogy az egy must-have darab lesz, ha tényleg megjelenik, és most már tényleg én is nekilátok, csak vissza kéne szerezni az első részét a kölcsönből.) Az biztos, hogy megint el fogok csábulni valamilyen angol klasszikusra, ha lesz olyan, ami megéri. Egyszerűen imádom a Collin's Classics sorozatot meg a Wordsworth-öt is, és a könyvfesztiválon voltak olyanok, amikkel még nem találkoztam, hátha a könyvhéten is szerencsém lesz. Meg gondolkozom a Sár, vér, levendula megvételén, mert az emlékek megszépítették, és a sorozat többi része amúgy is itt csücsül a polcomon, de tényleg ennyi. Persze addigra a Helikonos előrendelés is meg fog jönni. Jó, ez így nem is olyan kevés, viszont utána már tényleg nem sok érdekes megjelenést láttam. Eddig semmit konkrétan. 

Csak még egy ajándékkönyv kell, mert akkor, ha jól értettem megegyeztünk, hogy az én kedvencemet kell odaadni, úgyhogy most őrlődöm Dorian Gray és az 1984 között. Mert a Dorian Gray-t már olvasta, az 1984-et viszont magyarul szeretné, nekem viszont azzal kapcsolatban visszás érzéseim vannak. Valahogy nekem a doublethink jobban hangzik, mint a duplagondol. Hm… Majd meglátjuk. (Vagy ott van A vadon szava Jack Londontól, ami meg egy régi kedvenc, de az meg... Nem tudom, hogy tetszene-e.)

Bradbury - 7. nap + 1. heti zárás

7. nap
Esszé: Umberto Eco: A tűz szép
Novella: Krúdy Gyula: Éjjel, míg jön a vonat
Vers: József Attila: Amióta...

Összegzés
Kedvenc esszé: George Orwell: Benefit of Clergy, mert mindig is érdekelt Dalí, és mert egy elég érdekes témát feszeget.
Kedvenc novella: Krúdy Gyula: A szélmalom, mert ez volt kb az egyetlen, aminek nem depresszív vége volt
Kedvenc vers: J. A.: Hozzá!, mert csak. az utolsó két sor miatt.

Salvador Dalí

Bradbury 5-6. nap

5. nap

Esszé: George Orwell: How the Poor Die
Novella: Krúdy Gyula: Ravasz és a farkas
Vers: József Attila: A szív s a szem

6. nap

Esszé: Umberto Eco: Abszolút és relatív - imádom ezeket a filozofikus eszmefuttatásokat :D
Novella: Krúdy Gyula: A szélmalom - Ez tetszett a legjobban eddig
Vers: József Attila: Hozzá!

Forrás

Bradbury - 4. nap

Esszé: Umberto Eco: Ellenséget alkotni
Novella: Krúdy Gyula: Csavargók
Vers: József Attila: Összetört szívem...

Bradbury - 3. nap

Esszé: George Orwell: Benefit of Clergy - Dalí életrajzáról, aberrációiról, és a művészet-művész-kor viszonyáról ír ennek tükrében. Szerintem ez lesz a hét nyertes esszéje.
Novella: Krúdy Gyula: A megyén
Vers: József Attila: Homály borult az erdőre...

Dalí: The Rainy Taxi (Mannequin Rotting in a Taxi-Cab) (1938)

Bradbury - 2. nap

Esszé: George Orwell: A Hanging - mitől esszé egy esszé? *wondering*
Novella: Krúdy Gyula: A halál fogadója, Az ördög nótája
Vers: József Attila: A szolnoki hídon

Szolnoki híd

(Jó lenne lassan valami vidámabbról is olvasni, bár kezd hasonló hangulatom lenni... Mondjuk Sherlock és Watson találkozása kárpótolt <3)


És a mai nap tanulsága: minden állatnak van kopoltyúja.

Bradbury-re olvasom magam!

A kihívás lényege, hogy a tél minden napján elolvassunk 1-1 novellát, esszét és verset. Pont időben (tegnap) láttam meg, és mivel van egy pár ilyen tartalmú könyvem elfekvőben, ezért gondoltam belevágok, hogy lassan, de biztosan bekebelezzem őket :). Ma voltam könyvtárban is, úgyhogy van utánpótlás végszükség esetére.

Novellák:

Hát az úgy van, hogy én nagy Kosztolányi rajongó vagyok, de csak ami a novelláit illeti. Abból bármi jöhet (a többi művével kicsit elővigyázatosabb vagyok), de úgy gondoltam, hogy ideje valami újat is kipróbálni. Először az angol Sherlock összesem ötlött az eszembe, amit nagy elánnal beszereztem a Könyvfesztiválon, de azóta sem kezdtem neki. Egészen mostanáig! Persze két regénnyel kezdődik, úgyhogy egy ideig még nem számít az olvasás, de ami késik az nem múlik. Közben jártam a könyvtárban, és kivettem egy Krúdys novelláskötetet, mert mindig is szerettem volna olvasni tőle, de eddig még nem jött össze, úgyhogy itt az ideje belevágni. Emellett van még itthon Poe-m ha minden kötél szakadna.

Esszék:

Na ezzel egy kicsit bajban voltam, de mivel Ariel Bissett videója óta akarok Orwelltől  esszéket olvasni (az 1984 óta szeretnék még valamit tőle, de az óta, hogy megemlítette a videójában kifejezetten esszéket), ezért hazahoztam egy gyűjteményt a könyvtárból Eco-val együtt. Emellett Van még itthon Wilde-om is, úgyhogy ebből is el vagyok látva.

Versek:

Ez bizony József Attila lesz, ha már büszke tulajdonosa vagyok az összes verseinek. Max ha megunom, akkor marad a fent említett Wilde vagy Poe.

Persze valószínűleg egyszerűbb lenne neten keresgélni, de mi abban a poén? (Meg amúgy is jobban szeretem a papírkönyveket. :P)

Forrás

A mai nap olvastam:
Krúdy Gyula: Zúg a malom (novella) - hát, azt hiszem erre még rá kell hangolódni.
George Orwell: Decline of the English Murder (1946) (esszé) - érdekes nézőpont... kíváncsi vagyok a többire
József Attila: Kedves Jocó! (vers) - ismerős...

Ui.: Tudom, hogy régen nem írtam ide, és nem is ígérgetek, de azért tervezek. :)