Sorozat péntek #1

Kezdjük ott, hogy mostanában elég sok sorozatot nézek, vagyis pontosabban elég sok időm megy el sorozatnézésre, úgyhogy lehet, hogy ebből rendszeres rovat lesz, mert már pár dolog kikívánkozik belőlem.

Amit az elmúlt héten néztem:

The Last Man On Earth

Na jó, ezt egy kicsit előbb. Phil Miller egyedüli emberként él túl egy vírust, aminek következtében az egész emberiség az állatokkal együtt elpusztul. Körbeutazza az Egyesült Államokat, de nem talál senki mást, azonban minden táblán hagy egy üzenetet, miszerint életben van Tucsonban. Ott aztán beköltözik egy hatalmas házba, és éli a saját kis életét, csinál magának egy közösséget a különböző labdákból, margaritában fürdik, és Monet-val díszíti a házát. Ez a sorozat elég vegyes érzéseket hagyott maga után. A főszereplőt néha sajnáltam, néha pedig fejbe vertem volna egy péklapáttal.

SPOILER

Ezt muszáj leírnom, mert nagyon idegesített. Carol egyszerűen ellenszenves. Amit csinál, az botrány, bár kedves volt, hogy a végén visszavonta. Szerintem Phil-nek a végén Melissával kellett volna összejönnie, mert ő tisztában van vele, hogy mekkora egy megrögzött hazudozó a férfi valójában, és helyre tudja tenni, ha arról van szó. Ez a Phil Milleres cucc meg… Jó, ez vicces volt, de én annyira drukkoltam, hogy meleg legyen. Az szerintem jobban jött volna ki. A vége viszont… Csak amiatt kíváncsi lennék egy második évadra :D

SPOILER vége

A szépség és a szörnyeteg

Halvány lila gőzöm nincs hogy hol hallottam már erről a sorozatból, vagy hogy miért is kezdtem bele, de mindenesetre sikerült felzárkóznom, úgyhogy két hét múlva már élőben nézhetem az új évad első részét. A sorozat maga nem egy nagy durranás, láttam már jobb, illetve rosszabb feldolgozását is az eredeti történetnek, bár ennek nem sok köze van a tündérmeséhez. Királyfi helyett génmanipulált katonát, az önmagát feláldozó naiv kislány helyett pedig egy tökös (és persze szép) rendőrnőt kapunk. Mivel Vincentbe egy katonai kísérlet során állatival kevert DNS kerül, ezért ha bedühödik elképesztő ereje lesz, és egy megvadult állathoz hasonló külseje, amit nem tud kontrollálni az elején. Azonban mivel mindig is embereket akart menteni, ezért még ilyen üzemmódban is csak a rosszfiúkat tépi szét. Így menti meg Catet is az anyja halála után, akinek senki nem hisz, amikor azt mondja, hogy egy szörnyeteg mentette meg az életét. Azonban 9 évvel később egy nyomozás kapcsán rábukkan az egyébként hivatalosan halott férfira, akivel ettől fogva elválaszthatatlanok lesznek. Egészen az első évad végéig.

Az első évad első fele abból állt, hogy Cat  olyan ügyeket old meg, melyeknek kapcsán mindig a Vincenttel kapcsolatos problémájával/dilemmájával hasonló merült fel az áldozatokban, úgyhogy ahogy nekik tanácsot adott ő maga is rájött, hogy mi is az álláspontja az éppen aktuális ügy kapcsán. Minden. Egyes. Részben. Ráadásul a hasonló önismereti monológok a főhősnő szájából végig jelen vannak a sorozat folyamán, bár később már nem ügyek kapcsán, csak szimpla beszélgetésekben. A két főszereplő kapcsolata még aranyos is volt az elején, az első évad végére sikerült őket is megkedvelni (az abszolút kedvenc Tess és Gabe, illetve JT mellett), azonban a második évadra behoztak valami olyan konfliktust, amin nem nagyon lehetett volna szerintem túllépni. De ők megtették. Lelkük rajta, persze egyértelmű volt, hogy megteszik, meg az is, hogy egyikük sem hal meg, hiszen ők a sorozat névadói. Nyilván Castle sem fog meghalni a Castle című sorozatban, ez pedig pont ilyen. (Ha már itt tartunk, mekkora kihagyott ziccer volt, hogy nem utaltak vissza az időutazós csávóra az utolsó részekben. Annyira reménykedtem, hogy legalább egy félmondat erejéig ott lesz. :D Na de vissza az eredeti témához.) Egyszóval bármilyen veszélybe, veszekedésbe kerül a két főszereplő, előre meg van írva, hogy ők együtt lesznek, ezért ez egyáltalán nem feszültségforrás. A második évadnak ez is volt egyrészről a baja. Meg az, hogy nagyon olcsó húzás, ha kiírják a sorozatból azt aki közéjük áll. Ami még roppant idegesítő volt ennek a szálnak a kapcsán az egyrészt, hogy a hálaadáskor vártam volna egy félmondatot Heatherről, elvégre ez egy családi ünnep Amerikában vagy mi a szösz. Bár valószínűleg ezek a félmondatok csak az én heppem. Meg ott volt a 200 éves „a történelem megismétli önmagát” cucc, ahol vagy félrefordították, vagy az eredetiben is az volt, hogy Rebecca megölte Ellistert. Aztán a végén kiderült, hogy baromira nem. Részben miatta halt meg, de az azért nem ugyanaz. Ennek ellenére következetesen újra és újra elmondják, hogy megölte. Ebből van az egész konfliktus szál, hogy mi van ha neki is ezt kell majd tennie, mert Vincent is annyira elvadul, hogy nem lehet mást tenni. Aztán kiderült, hogy ilyenről szó se volt.  Egyrészt nem ő ölte meg, másrészt nem vadult meg. Szóval most akkor mi van? (Persze, ha túlélte a végejelenetet, akkor elnézést kérek, de azt őszintén kétlem.) Ha már félrefordítások… Esőnap. Miért? Könyörgöm, a 21. században élünk. Tényleg nem tűnt fel senkinek? Vagy ez egy új szleng itthon, amit még nem ismerek? Van ugye az az angol kifejezés, hogy „rain check”. Ezt akkor szokták használni az amcsik, ha valamilyen eseményre nem tudnak elmenni, de egy későbbi időpontban majd szeretnének eleget tenni a meghívásnak. Ha bárki beírja a google-be, akkor kevesebb, mint egy perc alatt megtalálja a jelentését. A fordító erre nem volt képes, és következetesen esőnapnak fordítja, amiről fogalmam sem lenne, hogy mit akart, ha nem tudnék angolul. (Azt megérteném, ha rajongói fordítás lenne. Most néztem meg 3 résznyi PLL-t magyar felirattal, amiben olyan tükörfordítások voltak, hogy csak na, de ez a szinkron volt.)

Amiért mégis kedveltem a sorozatot, az Tess hangja (nem tudom ki a szinkronja, de imádom), illetve a mellékszereplők, ahova azért sajnálatos módon sikerült egy olyan kémia nélküli szerelmi szálat beszuszakolni, hogy csak na. A legösszeillőbb pár szerintem Gabe meg a barátnője voltak. Mind a ketten megalomán önző dögök, de éppen ezért imádtam. Meg Gabe-et csak úgy is imádom. Hiába, hogy a végére totál bevadult és kicsit elment az esze, szerintem ő sokkal jobbat érdemelt volna. Mint ahogy Evan is, aki az első évad szépfiúja volt. Akinek természetesen tetszett Cat. Mert ő olyan különleges. Aham. Az egyetlen dolog, amiért nem utáltam meg a végére, az az volt, hogy tényleg meg tudja védeni magát. Ha három pasi rátámad fegyverrel, akkor ő puszta kézzel helyrerakja őket. Ezzel ellentétben a második évadban végig az volt az érzésem, hogy a józan ésszel ellentétesen cselekszik: amikor ki kellett volna tartania, akkor feladta, amikor pedig feladni lett volna ésszerű, akkor kitartott. És természetesen minden egyes alkalommal megindokolta egy kisebb beszéddel. A végére már egy kissé elegem lett. A finálé után az egyetlen dolog ami vígasztal, hogy Heather, Cat húga előreláthatóan többet fog szerepelni. Ő az a vidám típusú lány, aki remélhetőleg visz egy kis színt a sorozatba.

Daredevil

Forrás

Tudom, hogy a net tele van ehhez hasonló képekkel a sorozat kapcsán, de én ezzel nagyon nem értek egyet. Én személy szerint imádom A zöld íjászt, és a Flash-t is nagyon kedvelem, de ez a sorozat borzasztó volt. Én nem szoktam az első rész után azt mondani, hogy viszlát, de ennél egy hónapja, amikor kijött azt mondtam, hogy komolyan nem érdekel. Aztán megtudtam, hogy ez mind egy nagy terv része, és imádom a Marvel filmeket, a többi tervezett sorozat pedig nagyon érdekel, úgyhogy mégis megnéztem. Hát, azt nem mondom, hogy hiba volt, de nagyon közel állok hozzá. Szerintem a Marvel-nek nem sorozatuniverzumot kéne építgetnie, hanem a filmekre koncentrálnia, és maximum az ahhoz kapcsolódó sorozatokra (Agents of SHIELD, Agent Carter) koncentrálnia. A többi szuperhős sorozatot pedig hagyja csak nyugodtan a DC-re. Ez a sorozat arról szólt, hogy az összes érdekes karaktert (4-5 db) kinyírták a végére, vagy elhajózott. A főszereplő nem volt szerethető. A főgonosz még annyira sem. (A szerethetőt mondjuk inkább érdekes karakternek, akit imádunk gyűlölni, vagy csak szimplán imádunk, mint a Flash főgonosza, az Arrow-é, vagy épp Gabe A szépség és a szörnyetegből.) Ráadásul egyedül a főgonosznak volt funkcionális kapcsolata. Tanulság: ha „jófiú” vagy, akkor te leszel a saját romantikus kapcsolatod ellensége, ha rossz, akkor pedig a jófiú. Vagyis: ha pszichopata vagy nem csak vagyonod, hatalmad és befolyásod lesz ha jól csinálod, de egy partnered is, aki önmagadért szeret. Egyébként szerintem a városnak nem Daredevilre lett volna szüksége, hanem napfényre. Egyetlen napfényes jelenet sem volt a 13 rész alatt. Mindig éjszaka vagy félhomály. És a harcok! 2 db élvezhető volt, az egyik Vlagyimirral, a másik a végén a főnökkel. Az előbbit inkább az orosz számlájára írnám, az utóbbi viszont tényleg remekül sikerült.

Akiket imádtam: Wesley, a titkár, Leland, a pénzügyes, az oroszok Vlagyimirral az élen <3, Ben Ulrich, Mrs. Ulrich, az ápoló csaj, a kínai triád feje (Mrs Gao, a női Yoda) és Stick. Na jó, a végére Foggy-t is úgy-ahogy megkedveltem, de a csaj az valami rettenetesen idegesítő volt. Ha valaki kezd érdekessé válni, az nagy valószínűséggel meghal. Egyébként egy kissé sztereotíp volt a sorozat. A négy „ház” feje: a forróvérű, agresszív orosz, a bölcs kínai(, aki emellett valószínűleg kung-fu mester is), a szamuráj japán, illetve az amerikai, aki tulajdonképpen egyfajta nagyon torz modern Gatsby, csak éppen (eredetileg) nem a nőért, hanem a városért van annyira oda - az amerikai álom megtestesítője. Remélem a második sorozat felvonás jobb lesz, mert ez szerintem közel sem volt annyira nagy szám, mint a hype körülötte.

Supergirl

Tegnap találtam rá a pilot epizódra. A sorozat maga csak úgy 5 hónap múlva indul, de az első rész már kiszivárgott. Nekem tetszett. Sok dolog még nem történt, de a főszereplő szerethető (Végre!), úgyhogy nagy gond szerintem nem lehet. Kíváncsian várom.

Pretty Little Liars – Hazug csajok társasága

Most a negyedik évad közepénél járok. Ezzel nem fogok felzárkózni, jövő héten kezdődik a 6., de vizsgaidőszak végére szerintem teljesen képben leszek. Általában nem szeretem  a thrillereket, a borzongást meg a gyomorgörcsöt, de ez a sorozat a kivétel. Imádom, hogy soha nem tudom mi lesz. (Mondjuk egy kissé elspoilereztem magamnak egy pár dolgot, de akkor is feszültséggel teli, soha nem tudod, hogy mi is lesz a következő meglepetés.) Meg imádom a ruháikat.

Trónok harca

Most végre kezdett izgalmas lenni a dolog, eddig mintha semmi nem történt volna ebben az évadban. Ráadásul annyi szálon fut a cselekmény, hogy egy részben nincs is idő mindre.

Penny Dreadful – Londoni rémtörténetek

Imádom ezt a sorozatot! Van benne Dorian Gray, és a második évadban közvetlenül az ördög szolgái elől menekül Ms Yves. Ez egy lassú folyású sorozat, inkább feszültséggel teli, mint izgalmas, de egyszerűen muszáj befejezni ha már egyszer elkezdtem, csak már itt is annyi száluk van, hogy lassan nem tudnak vele haladni, de kíváncsi vagyok, hogy hova fog kifutni a dolog, és kezdenek-e valamit Mr Chandler képességeivel.

És ha már az ördög: nem rég találtam rá erre az előzetesre:

Ez lett a jövő év legjobban várt sorozata. J A végén a kislányos jelenet <3 :D

Raana Raas: Csodaidők 1. - Az ogfák vöröse

Miért kezdtem el olvasni? Nos, igazából már korábban is hallottam róla, meg tetszett a fülszöveg, meg magyar írótól van, és kíváncsi voltam, hogy a kortárs magyar hogyan is ír (nem szépirodalmat). Aztán egy akcióban 1000 Ft-ért lehetett a keménykötésű könyvet beszerezni (ami egy tetralógia első része), és úgy gondoltam, hogy beruházok. Egyáltalán nem bántam meg, és mar a második könyv is útban van felém (remélhetőleg) :)

Tartalom:
A 3900-as években járunk, ahol az emberek már több bolygót, sőt, több naprendszert is meghódítottak, de a technikai vívmányokon kívül nem sok minden változott. Ugyanúgy vannak felelőtlen szülők, tisztségviselők, politikusok, ütközések az eltérő kultúrák között, előítéletek és hagyományok, sőt, még a Biblia egy magyarázatokkal bővített változata (Bokra) is megtalálható benne. Ebben a világban él Judy, a 11 éves kislány, aki részeges anyja miatt árvaházba kerül, Giin Raas, a niesi safír, aki szeretné, ha a káveniek újra fontolóra vennék azoknak az ügyét, akik kiszakadtak, de vissza szeretnének térni, és Yaan Raas, aki zsarnok apja és a nyomasztó niesi hagyományok elől a külvilágba menekül. Ezen a három emberen keresztül ismerkedünk meg az akkori világgal, és leszünk olyan események részeseivé, amik magukkal ragadnak, és egy új korszakot vetítenek előre.

Ami nagyon tetszett a történetben, az a hármas nézőpont, amit sikerült úgy megoldani, hogy ne legyen zavaró a váltás, és ne kelljen ugyanazt a részt kétszer elolvasnunk, ha két szereplő véletlenül találkozik. Aztán ott van még a jövőbeli világ, ami mint ahogy azt fentebb is írtam nem sokban különbözik a mienktől. Nagyon érdekes volt megfigyelni, hogy hogyan vélekednek a niesiekről azok, akik nem ismerik őket, és milyenek is ők valójában.
Továbbá az ember megint nem hazudtolja meg önmagát. Már kétszáz éve béke van, stagnálás, így nem tud nyugton maradni, és háborúzni akar, legalábbis előbb-utóbb minden jel erre mutat. És megint megjelenik az "egyesítsük a világot, és legyen mindenki egyenlő" eszmény. Kíváncsi vagyok, ezúttal hogyan fog végződni a kísérlet.

Judy karaktere az elejétől fogva tetszett. Érdekes volt látni, hogy egy kis motiváció, és az, hogy az embert elismerik mennyit tud lendíteni az érdeklődésén. Nem hiszem, hogy én erre képes lettem volna. Viszont mivel ő megtapasztalta, hogy milyen az, ha az ember senkinek sem kell, ezért amikor végre családba kerül képes megbecsülni azt.
Giin engem egy kicsit Fülöp perjelre emlékeztetett Ken Follett A katedrális c. regényéből. Ő is tipikusan az az ember, akire az emberek felnéznek, mégsem él vissza a hatalmával, nem szereti magát másoktól megkülönböztetni, és magától értetődőnek tarja (még ha nehéznek találja is), hogy a hibáiért vállalja a felelősséget, és ha tévedett, akkor beismerje azt. Ráadásul ezt nem is tartja olyan nagy dolognak, mint ahogy azzal sincs szerintem tisztában, hogy a vitája a kiszakítottakért mennyi embernek segített visszatérni a családjához.
Yaan volt az, akit hármójuk közül a legkevésbé tudtam megkedvelni. Nekem ő valahogy túl makacs és naiv volt, a korához képest gyerekesen viselkedett. Lehet, hogy ez az apjának köszönhető, meg annak, hogy egész életében megmondták neki, hogy mit csináljon, de ettől még nincs mentsége arra, amit a könyvben elkövet a családja ellen, még ha nem is közvetlenül. Főleg úgy, hogy közvetlen következményei lesznek, amiket előbb-utóbb (gondolom majd a következő könyvben) meg kell majd tudnia. Az tetszett, hogy kiállt a két kiszakadt mellett, amikor egy csapat megtámadta őket, de amúgy nagyon manipulálható. Talán azért sem volt annyira szimpatikus, mert egyrészt mi ugye a dolog másik oldalát is látjuk, másrészt tőlem elég távol áll ez az elvakult "csak egy igazság van és az az enyém/mienk" hozzáállás. Értem én, hogy elvakítja a családja iránt érzett düh, de ez még nem ok arra, hogy ártatlan emberek halála után ne kezdjen el azon gondolkozni, hogy valami nincs rendben. Pontosabban elkezd gondolkozni, de megelégszik azzal a válasszal, hogy "az ember nem azzal dolgozik együtt, akivel szeretne, hanem akivel tud". (Ja, akkor az mindjárt más)
A könyv folyamán lassan az egész Raas családdal megismerkedünk, akik közül a legtöbbjüket nagyon megkedveltem, főleg a mindig vidám Ronent, Giin anyját, Malint, Riont, a sakkmestert és Rengi papát. Jó is lehet ilyen nagy családban élni (már persze ha van egy szobád, ahova idővel elvonulhatsz).
A külsősök közül én Brendont kedveltem meg leginkább. Egyrészt, mert befogadta Yaant, másrészt pedig mert pontosan tisztában volt azzal, hogy milyen is ő. Valahogy rá nem tudtam haragudni azért, mert embert ölt. (Ez így most hülyén hangzott, de tényleg.)
Amire nagyon kíváncsi lennék, az Judy és Yaan találkozása. Valamikor csak összefutnak...

A családfa az elején sokat segített, és miután rájöttem, hogy mivel az új szavak nincsenek megmagyarázva, ezért valószínű, hogy a hátán van egy Kislexikon (tényleg volt), teljesen érthető volt az egész. Az elején, amikor megláttam az idegenül (mint később kiderült, niesiül) írt idézetet, egy pillanatra Tolkien jutott az eszembe, meg a tünde nyelv (nem mintha olvastam volna, de tervezem).  (Mert, ahogy a magyar tanárom is mondta: minden mindennel összefügg XD)

És most egy kis SPOILER

Ami még nagyon tetszett a könyvben, az Judy és Giin kapcsolatának a fejlődése. Az elején, amikor félreértették egymást (pontosabban nem tudták a másikat megérteni), akkor attól féltem, hogy ez még el fog tartani egy darabig és a büszkeségük, vagy valami mindig meg fogja akadályozni, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz. Hát, szó mi szó kellett hozzá egy katasztrófa, hogy igazzá váljon a közhely, miszerint: Addig nem tudja az ember, hogy mije van, amíg el nem veszíti. Itt szerencsére elég az is, hogy majdnem elveszítse, de ez csak a végső lökést adja meg, mert addigra már közelebb kerülnek egymáshoz. Ez a lassan kibontakozó apa-lánya kapcsolat volt a kedvenc történet szálam.
Innentől NAGYON SPOILER 
Természetesen, mivel háború van készülőben, és a terrorista csoportok is tevékenyek, ezért áldozatok is vannak. És persze pont azok, akiket az ember a legjobban megkedvelt. Jó, hogy a történet nem előbb kezdődik, mert Lennen halála az elején pontosan ilyen lett volna szerintem, viszont Ronen halálánál komolyan elsírtam magam. Miért pont ő(k)? Remélem Yaan hamarosan megtudja, hogy kire is vonatkozott az "elsőszülött fiú", és elgondolkodik azon, amit csinál.
(Közben, ahogy a családfát néztem eszembe ötlött, hogy ki volt, aki együtt született Giinnel. Shee (Sheymon) Martyn. Hogy mik ki nem derülnek...)

SPOILER vége.

És persze néhány idézet:

"Az emberi történelem a háborúk története."

"Boora ka-gila sas¸es 

Aki gyűlöl, gyilkos"

"Döntéseink mutatják meg, kik vagyunk. Amennyiben ez a mutató csalóka lenne, döntéseinkhez való viszonyunk árulkodik rólunk. Aki saját döntései mellett képtelen kiállni, életét vesztegeti el, álmait szórja a szélbe."

"Aki a múltat tagadja, az életet tagadja, s aki a múltat átírja, a jövőt lopja meg."

"Sötétkék köntöse a sok év gyakorlásnak köszönhetően elegánsan lebbent utána."

„Ne várd, hogy a dolgoknak értelme legyen. Adj nekik értelmet te magad.” – idézte Shoon a Bokrából a hitről szóló paat egy mandisát. 

[…] 

– „Vagy megtalálod a magad értelmét, vagy Isten sem tud számodra magyarázatot szolgáltatni”.

"– (…) Milyen nagy szerencse lenne a Raas családnak: beházasodni egy élelmiszeripari konszernbe! Most még csak építkezünk, bányászunk, és járműveket gyártunk. De képzeld el, aha mindezek mellé még az élelem is a mi kezünkben koncentrálódna! Sakkban tartanánk az egész Kaveni Nagytanácsot! – Ronen karjait szétcsapva hangosan szónokolt egy népvezér stílusában – Miénk lenne minden hatalom! 

(…) Aztán átváltott Rengi papa stílusára, s hadarva folytatta, ahogy az öreg tette mindig, ha valamin felidegesítette magát. 

– Yaan, ez nonszensz! Romlott tojásokkal nem lehet sakkban tartani a világot!"

Most egy kis áradozás a Könyvről: Olyan jó volt végre új, keménykötésű könyvet olvasni. *magához öleli* Ráadásul az ifjúsági könyveim nag részét az Animus kiadó adta ki *sóhaj* De rég is volt...
Azt hiszem, már kezdem érteni, miért nem olvastam eddig sorozatokat... Mert túlságosan tetszenek ahhoz, hogy ne érezzek késztetést minden egyes kötet megvásárlására. (Na persze,, azért ilyen sorozatok nyugodtan jöhetnek még :D)

Értékelés: 5/5
Kedvenc szereplő: Giin,
Ami tetszett: az egész világ, az írásmód, a több szemszög, a 3D sakk, idézetek a Bokrából
Kedvenc cselekményszál: Judy-Giin

A Raana Raas álnév Görgey Etelkát rejt, aki 1974-ben született magyar író, teológus, lelkész. A Csodaidők először az interneten látott napvilágot, majd az első két kötet az Animus kiadó gondozásában is megjelent. A tetralógia fennmaradó két kötetét a Shremeya Kft. adta ki.
Interjú a szerzővel: http://leara.wordpress.com/2010/12/10/interju-gorgey-etelkaval/