Ken Follett: A katedrális

Kiadó: Gabó

Kiadás éve: 1989

Fordította: Kézdy Beatrix, Recski Ágnes, Szabó Mária, Szíjj Zsuzsanna

Oldalszám: 1022

Ez a könyv úgy került a kezembe, hogy annyit tudtam róla: híres és történelmi kalandregény. Meg persze a cím alapján valószínűleg egy katedrálisról szól. Amit először észrevesz az ember egy ilyen könyvön az a mérete, illetve, hogy pontosabbak legyünk, a vastagsága. Én személy szerint nem vagyok oda a rizsáért, ha valamiről beszélni kell, akkor összefoglalom két mondatban. Nem szeretem, ha valaki mellébeszél, itt azonban ilyenről szó sem volt. Nem voltak unalmas leírások, mindenről épp elég ismeretet szereztem ahhoz, hogy megértsem: mi miért történik, milyen is ez a XII. századi Anglia, de nem vitte túlzásba és magyarázott az unalomig. Igazság szerint néha pont ezt hiányoltam néha, mert a katedrális építésének a magyarázásakor egy pár építészeti szakkifejezést megmagyarázhatott volna, de ettől eltekintve tetszett a stílus, ahogy íródott.

A történetnek nem volt egy folyamatos főszereplője, a nézőpont és a fókuszban levő személy folyamatosan változott, épp ezért úgy döntöttem, hogy a fontosabb szereplőkről írok véleményt.

Tamás mesterrel találkozunk először az epilógus után. Az ő karaktere nekem nagyon tetszett. A szakmájához nagyon értő építész, aki törődik a családjával és szereti a feleségét, meg a gyerekeit, igaz kicsit elfogult velük szemben. Szeretnék majd (ha lesz) úgy érteni a szakmámhoz, mint ő, és olyan határozottan képviselni magam, ahogy ő tette.

Alfréd Tamás mester nagyobbik fia, aki eleinte "csak" "kissé" erőszakos, ám a későbbiekben olyan mély rosszindulatot és gyűlöletet tanúsít, ami mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Szerencséje van, hogy olyan az apja amilyen, mert különben nem hiszem, hogy tudott volna bármit is kezdeni magával.

Ilona egy meglehetősen szabadszellemű asszony, aki fittyet hány minden szabályra és követelményre. Ő Tamás második felesége. Igazi vadóc, aki nem törődik az egyház

rendjével. A viselkedése érthető, de valahogy őt nem tudtam annyira megkedvelni.

Jancsi Ilona fia, a csodagyerek, aki tud írni meg olvasni az anyjának köszönhetően - akit az apácák megtanítottak -, és aki minden iránt érdeklődik. Idővel ő is főszereplővé növi ki magát, teljes joggal, és az apja családjának a keresésére indul, akikről semmit nem tud. A történet végén választ kapunk minden ezzel kapcsolatos kérdésre, amik végig ott vannak a könyvben kimondatlanul.

Fülöp a másik kedvencem Tamás mellett. Ő ugyan egyházi ember, mégis racionálisan gondolkodik, hiszen ahogy egykori tanítója mondta: "Imádkozz csodákért, de ültess káposztát!" Az ő elszántsága és akaratereje nélkül soha nem épülhetne fel a kingsbridge-i katedrális. Tűzön-vízen keresztülmegy a cél érdekében, és ennek során akaratlanul olyan ádáz ellenségeket szerez mint Waleran püspök, vagy William Hamleigh.

Waleran püspököt igazából nem tudom hova tenni. Valahol a lelke mélyén jó ember ő, csak egy kissé becsvágyó, és ő meg ezért megy tűzön-vízen keresztül, nem törődve azzal, hogy mi lenne a helyes, vagy Istenhez méltó. Éppen ezért a Fülöp elleni merényletek nagy része az ő agyában fogan meg.

William Hamleigh. Na ő az a gonosz karakter, akiben az égvilágon semmi nem segít. A bosszúvágy, ami hosszú évtizedeken keresztül fűti, nem jogos. Azért valahol elgondolkodtató, hogy miközben fél attól, hogy pokolra jut majd, és ott örök szenvedés lesz a sorsa, állandóan olyan dolgokat csinál, ami ezt eredményezné, ha nem oldozná fel mindig a bűnei alól Waleran püspök, akinek az utasítására hajtja végre a legtöbb gonosztettét. A végén ennek megfelelően fog elpusztulni. Szánalmasan és gyáván.

Aliena a "tökéletes" nő. Gyönyörű, okos, és remek üzletasszony lesz belőle. Nem számít hány csapás éri talpra áll, hogy betartsa atyjának tett esküjét, miszerint visszaszerzik öccsével a Barthomolov grófságot.

Richard Aliena öccse, aki nem rossz ember, csak egyszerűen életképtelen a nővére nélkül, de amikor végre katonának áll, akkor bebizonyosodik, hogy ehhez igenis ért.

Utolsónak marad Jonatán, aki igazából nem is kap olyan nagy szerepet, de végig ott van Fülöp mellett, mióta rátaláltak az erdőben. A jelenléte átszövi a történetet. Egy kicsit oly

an lesz, mint Fülöp.

És plusz egyként itt van Thomas Becket érsek. Ahogy félelem nélkül néz szembe a végzettel, és közben megőrzi a méltóságát, teljes tudatában annak, hogy mi vár rá hamarosan... nem lehet rá máshogy nézni, csak csodálattal. Szeretnék mindennel olyan nyugodtan szembenézni, mint ahogy azt ő teszi.

Ezt a sok szereplőt mind a katedrális építése körüli vita tartja mozgásban, ami még a történet elején kibontakozik és végigkíséri a művet. Ez a katedrális a királyság huszadrangú problémája, hiszen éppen egy polgárháborús korszakban épül, amikor mindenki inkább a harctérre koncentrál, mint a lelke üdvösségére, a könyv befejezése azonban egyértelművé teszi, hogy melyik a nagyobb hatalom.

Kedvenc idézeteim a könyvből:

"…arra gondolt, micsoda mámoros érzés lesz a semmiből valamit alkotni, majdan egy új templomot látni itt, ahol most nincs más, mint kőtörmelék, és azt mondani: Ezt én csináltam."

"…De Fülöpöt egy sokkal földhözragadtabb iskolában nevelték. Péter atya, első rendházának apátja, gyakran mondta: „Imádkozz csodákért, de ültess káposztát!”"

"A királyok köztudottan csak öregkorukra válnak jámborrá. István még fiatal."

"William üdvözölte a grófság fontosabb polgárait. De miközben a társadalmi és kereskedelmi eseményekről társalgott, azon kapta magát, hogy tekintetét és gondolatait állandóan fölfelé vonja valami a boltozat lendületes vonalai mentén. A boltívek és az ablakok, a pillérkötegek és a bordák, a boltozatos mennyezet ívekkel szabdalt szeletei mind-mind az ég felé mutattak, ellenállhatatlanul emlékeztetve arra, ami az épület rendeltetése volt."

"– Istennek szüksége van a szerzetesekre, hogy írók, miniátorok, muzsikusok, földművesek legyenek. Szüksége van emberekre az igényesebb munkákhoz is, amilyen a celláriusé, a perjelé, a püspöké. Szüksége van olyan emberekre, akik gyapjúval kereskednek, gyógyítják a betegeket, nevelik az iskolás gyermekeket, és templomokat építenek.

(…)

– De ebben a pillanatban, azt hiszem, azt akarja, hogy keressük meg Leó testvért, és tudjuk meg, hány darab sajtja van a kingsbridge-i pince számára."

"– Akinek az Isten hivatalt ad, nem biztos, hogy azonnal észt is ad hozzá – bökte ki Remigius.

– Csakugyan – állapította meg higgadtan Pál testvér. Majd egyenesen ránézett Remigiusra: – Néha egyáltalán nem ad."

"A konyha olyan mocskos volt, hogy felgyújtatta, és újat építtetett."

"– …Beállnék szerzetesnek, ha ti, szerzetesek, nem ennétek annyi halat.

(…)

– Vezekelhetnél az emberölésért.

– Ebbe a halevés is beletartozik?"

"…abban nem volt biztos, hogy az arányosság a szépség lelke. Szerette a vad, indázó, rendetlen dolgokat – a magas hegyeket, az öreg tölgyeket és Aliena haját."

Ken Follett 1949-ben született Walesben. Eddig 29 könyve jelent meg, melyek közül négy is elérte a New York Times magazin bestseller listájának első helyét, köztük Az idők végezetéig című mű is, ami A katedrális 2007-ben megjelent folytatása. Több könyvét is megfilmesítették, A katedrálisról (aminek eredeti angol címe The Pillars of the Earth, és először 1989-ben jelent meg) egy nyolcrészes minisorozat készült 2010-re, amit Magyarországon is forgattak.