Tartalom:
A 3900-as években járunk, ahol az emberek már több bolygót, sőt, több naprendszert is meghódítottak, de a technikai vívmányokon kívül nem sok minden változott. Ugyanúgy vannak felelőtlen szülők, tisztségviselők, politikusok, ütközések az eltérő kultúrák között, előítéletek és hagyományok, sőt, még a Biblia egy magyarázatokkal bővített változata (Bokra) is megtalálható benne. Ebben a világban él Judy, a 11 éves kislány, aki részeges anyja miatt árvaházba kerül, Giin Raas, a niesi safír, aki szeretné, ha a káveniek újra fontolóra vennék azoknak az ügyét, akik kiszakadtak, de vissza szeretnének térni, és Yaan Raas, aki zsarnok apja és a nyomasztó niesi hagyományok elől a külvilágba menekül. Ezen a három emberen keresztül ismerkedünk meg az akkori világgal, és leszünk olyan események részeseivé, amik magukkal ragadnak, és egy új korszakot vetítenek előre.
Ami nagyon tetszett a történetben, az a hármas nézőpont, amit sikerült úgy megoldani, hogy ne legyen zavaró a váltás, és ne kelljen ugyanazt a részt kétszer elolvasnunk, ha két szereplő véletlenül találkozik. Aztán ott van még a jövőbeli világ, ami mint ahogy azt fentebb is írtam nem sokban különbözik a mienktől. Nagyon érdekes volt megfigyelni, hogy hogyan vélekednek a niesiekről azok, akik nem ismerik őket, és milyenek is ők valójában.
Továbbá az ember megint nem hazudtolja meg önmagát. Már kétszáz éve béke van, stagnálás, így nem tud nyugton maradni, és háborúzni akar, legalábbis előbb-utóbb minden jel erre mutat. És megint megjelenik az "egyesítsük a világot, és legyen mindenki egyenlő" eszmény. Kíváncsi vagyok, ezúttal hogyan fog végződni a kísérlet.
Judy karaktere az elejétől fogva tetszett. Érdekes volt látni, hogy egy kis motiváció, és az, hogy az embert elismerik mennyit tud lendíteni az érdeklődésén. Nem hiszem, hogy én erre képes lettem volna. Viszont mivel ő megtapasztalta, hogy milyen az, ha az ember senkinek sem kell, ezért amikor végre családba kerül képes megbecsülni azt.
Giin engem egy kicsit Fülöp perjelre emlékeztetett Ken Follett A katedrális c. regényéből. Ő is tipikusan az az ember, akire az emberek felnéznek, mégsem él vissza a hatalmával, nem szereti magát másoktól megkülönböztetni, és magától értetődőnek tarja (még ha nehéznek találja is), hogy a hibáiért vállalja a felelősséget, és ha tévedett, akkor beismerje azt. Ráadásul ezt nem is tartja olyan nagy dolognak, mint ahogy azzal sincs szerintem tisztában, hogy a vitája a kiszakítottakért mennyi embernek segített visszatérni a családjához.
Yaan volt az, akit hármójuk közül a legkevésbé tudtam megkedvelni. Nekem ő valahogy túl makacs és naiv volt, a korához képest gyerekesen viselkedett. Lehet, hogy ez az apjának köszönhető, meg annak, hogy egész életében megmondták neki, hogy mit csináljon, de ettől még nincs mentsége arra, amit a könyvben elkövet a családja ellen, még ha nem is közvetlenül. Főleg úgy, hogy közvetlen következményei lesznek, amiket előbb-utóbb (gondolom majd a következő könyvben) meg kell majd tudnia. Az tetszett, hogy kiállt a két kiszakadt mellett, amikor egy csapat megtámadta őket, de amúgy nagyon manipulálható. Talán azért sem volt annyira szimpatikus, mert egyrészt mi ugye a dolog másik oldalát is látjuk, másrészt tőlem elég távol áll ez az elvakult "csak egy igazság van és az az enyém/mienk" hozzáállás. Értem én, hogy elvakítja a családja iránt érzett düh, de ez még nem ok arra, hogy ártatlan emberek halála után ne kezdjen el azon gondolkozni, hogy valami nincs rendben. Pontosabban elkezd gondolkozni, de megelégszik azzal a válasszal, hogy "az ember nem azzal dolgozik együtt, akivel szeretne, hanem akivel tud". (Ja, akkor az mindjárt más)
A könyv folyamán lassan az egész Raas családdal megismerkedünk, akik közül a legtöbbjüket nagyon megkedveltem, főleg a mindig vidám Ronent, Giin anyját, Malint, Riont, a sakkmestert és Rengi papát. Jó is lehet ilyen nagy családban élni (már persze ha van egy szobád, ahova idővel elvonulhatsz).
A külsősök közül én Brendont kedveltem meg leginkább. Egyrészt, mert befogadta Yaant, másrészt pedig mert pontosan tisztában volt azzal, hogy milyen is ő. Valahogy rá nem tudtam haragudni azért, mert embert ölt. (Ez így most hülyén hangzott, de tényleg.)
Amire nagyon kíváncsi lennék, az Judy és Yaan találkozása. Valamikor csak összefutnak...
A családfa az elején sokat segített, és miután rájöttem, hogy mivel az új szavak nincsenek megmagyarázva, ezért valószínű, hogy a hátán van egy Kislexikon (tényleg volt), teljesen érthető volt az egész. Az elején, amikor megláttam az idegenül (mint később kiderült, niesiül) írt idézetet, egy pillanatra Tolkien jutott az eszembe, meg a tünde nyelv (nem mintha olvastam volna, de tervezem). (
És most egy kis SPOILER
Ami még nagyon tetszett a könyvben, az Judy és Giin kapcsolatának a fejlődése. Az elején, amikor félreértették egymást (pontosabban nem tudták a másikat megérteni), akkor attól féltem, hogy ez még el fog tartani egy darabig és a büszkeségük, vagy valami mindig meg fogja akadályozni, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz. Hát, szó mi szó kellett hozzá egy katasztrófa, hogy igazzá váljon a közhely, miszerint: Addig nem tudja az ember, hogy mije van, amíg el nem veszíti. Itt szerencsére elég az is, hogy majdnem elveszítse, de ez csak a végső lökést adja meg, mert addigra már közelebb kerülnek egymáshoz. Ez a lassan kibontakozó apa-lánya kapcsolat volt a kedvenc történet szálam.
Innentől NAGYON SPOILER
Természetesen, mivel háború van készülőben, és a terrorista csoportok is tevékenyek, ezért áldozatok is vannak. És persze pont azok, akiket az ember a legjobban megkedvelt. Jó, hogy a történet nem előbb kezdődik, mert Lennen halála az elején pontosan ilyen lett volna szerintem, viszont Ronen halálánál komolyan elsírtam magam. Miért pont ő(k)? Remélem Yaan hamarosan megtudja, hogy kire is vonatkozott az "elsőszülött fiú", és elgondolkodik azon, amit csinál.
(Közben, ahogy a családfát néztem eszembe ötlött, hogy ki volt, aki együtt született Giinnel. Shee (Sheymon) Martyn. Hogy mik ki nem derülnek...)
SPOILER vége.
És persze néhány idézet:
"Az emberi történelem a háborúk története."
"Boora ka-gila sas¸es
Aki gyűlöl, gyilkos"
"Döntéseink mutatják meg, kik vagyunk. Amennyiben ez a mutató csalóka lenne, döntéseinkhez való viszonyunk árulkodik rólunk. Aki saját döntései mellett képtelen kiállni, életét vesztegeti el, álmait szórja a szélbe."
"Aki a múltat tagadja, az életet tagadja, s aki a múltat átírja, a jövőt lopja meg."
"Sötétkék köntöse a sok év gyakorlásnak köszönhetően elegánsan lebbent utána."
„Ne várd, hogy a dolgoknak értelme legyen. Adj nekik értelmet te magad.” – idézte Shoon a Bokrából a hitről szóló paat egy mandisát.
[…]
– „Vagy megtalálod a magad értelmét, vagy Isten sem tud számodra magyarázatot szolgáltatni”.
"– (…) Milyen nagy szerencse lenne a Raas családnak: beházasodni egy élelmiszeripari konszernbe! Most még csak építkezünk, bányászunk, és járműveket gyártunk. De képzeld el, aha mindezek mellé még az élelem is a mi kezünkben koncentrálódna! Sakkban tartanánk az egész Kaveni Nagytanácsot! – Ronen karjait szétcsapva hangosan szónokolt egy népvezér stílusában – Miénk lenne minden hatalom!
(…) Aztán átváltott Rengi papa stílusára, s hadarva folytatta, ahogy az öreg tette mindig, ha valamin felidegesítette magát.
– Yaan, ez nonszensz! Romlott tojásokkal nem lehet sakkban tartani a világot!"
Most egy kis áradozás a Könyvről: Olyan jó volt végre új, keménykötésű könyvet olvasni. *magához öleli* Ráadásul az ifjúsági könyveim nag részét az Animus kiadó adta ki *sóhaj* De rég is volt...
Azt hiszem, már kezdem érteni, miért nem olvastam eddig sorozatokat... Mert túlságosan tetszenek ahhoz, hogy ne érezzek késztetést minden egyes kötet megvásárlására. (Na persze,, azért ilyen sorozatok nyugodtan jöhetnek még :D)
Értékelés: 5/5
Kedvenc szereplő: Giin,
Ami tetszett: az egész világ, az írásmód, a több szemszög, a 3D sakk, idézetek a Bokrából
Kedvenc cselekményszál: Judy-Giin
A Raana Raas álnév Görgey Etelkát rejt, aki 1974-ben született magyar író, teológus, lelkész. A Csodaidők először az interneten látott napvilágot, majd az első két kötet az Animus kiadó gondozásában is megjelent. A tetralógia fennmaradó két kötetét a Shremeya Kft. adta ki.
Interjú a szerzővel: http://leara.wordpress.com/2010/12/10/interju-gorgey-etelkaval/
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése