Könyvhét 2015

Budapesti és moly lévén szinte kötelező volt kimenni, és a terveimhez képest sok mindennel tértem haza. Amikor csütörtökön megérkeztek az első beszámolók a molyra, kedvet kaptam hozzá, hogy pénteken is kilátogassak, ne csak az előre betervezett szombati alkalommal. Odafelé útba ejtettem a Font Antikváriumot az Andrássy úton, hogy a két új Helikon zsebkönyvet átvegyem. Ezeket már el is olvastam. Nem is tudtam, hogy Jane Austen ilyeneket is írt, az a válogatás tetszett, Poe már annyira nem, de még mindig odavagyok a formátumért.

Aztán megérkeztem a Vörösmarty térre. Péntek délben már jócskán voltak emberek, bár nem volt áthatolhatatlan a tömeg. Körbejártam megnézni az akciókat, de őszintén szólva a néhol 15%-os akciók nem vonzottak annyira. A megjelenése óta kíváncsi vagyok a Nem boci! című könyvre az Anthanaeumtól, illetve az Agave Kukoriczájára is, úgyhogy hazafelé el is szántam magam, hogy megrendelem őket. Az előbbit a könyvtündérnél sikerült 25% kedvezménnyel megrendelni, utóbbit pedig az Agave webshopjában, ahova a KONYVHET500 kódot beírva az alap 25%-on kívül lejött még 500 Ft. Már úgyis át kéne náluk vennem Pék Zoltán Feljövök érted a város alól c. könyvét, amit még a Könyvhét előtt előrendeltem. Sajnos csak későn vettem észre, hogy csak kedden és csütörtökön van átvétel ott, ahova rendeltem, így nem tudom majd dedikáltatni, de talán majd jövőre. Már nagyon kíváncsi vagyok.

Az egyetlen dolog, amivel az ilyen rendezvényeken engem tutira el lehet csábítani, azok az angol nyelvű könyvek, azon belül is a klasszikusok. Amiből a Librotrade-nél 3-at is sikerült találni, ami érdekel. A The Turn of the Screw és a Mrs Dalloway Collins Classics kiadásban jött velem haza, míg a 400 Ft-os könyvek között találtam egy Ivanhoe-t, amire nagyon kíváncsi leszek.

Nemrég elkezdtem olvasni a Hiúságok vásárát angolul, és bár még nagyon az elején járok, megtetszett, úgyhogy mindenképpen akartam egyet hazahozni, és szerencsémre a Libra books-nál találtak is nekem egy példányt a Wordsworth klasszikusok sorozatából.

Van egy dilemmám. Az AdAstránál megjelenő új antológia mellé most adnak egy posztert, ami a modern Hősök terét ábrázolja, úgyhogy jó lenne egy olyat hazavinni magamnak, viszont egyrészt megígértem magamnak, hogy addig nem veszek új AdAstra könyvet, amíg az itthoniakat el nem olvastam, másrészt én most egy kicsit sokallom azt a 4000 Ft-ot. Még akkor is, ha lejön belőle a 30%. Ha összeállnék valakivel és sikerülne az 50%-os határsávot elérni, az jó lenne, viszont még nem született egy értékelés sem a könyvről és beleolvasva annyira nem fogott el a mostakarom érzés. Szóval megérné akár 2000 Ft-ot is kiadni egy ilyen könyvre? Ráadásul élőben a poszter se volt egy nagy szám. Azt hiszem, ez eldőlt. (Mondjuk a Pék Zoltán könyv borítójából készített poszternek már nem biztos, hogy ilyen egyszerűen ellen tudnék állni...)

A pénteki napom a Magyar Színházban zárult, ahol az egyik barátnőmmel végre sikerült eljutni a Vámpírok báljára. Te jó ég! Iszonyúan jó volt. A grófot játszó Egyházi Géza hangja egyszerűen leírhatatlan. Az egész darab alatt úgy ültem a székemben, hogy úristendejó. A jelmezek, a szereplők, a hangok, a zenék... Általában kedvezményesen szoktam színházba menni, de ez megérte a pénzét. Meg is állapodtunk, hogy ha lehetőség nyílik rá, akkor újrázunk.

Szombaton már társaságban mentünk ki, egy időre el is veszítettük egymást :D. Egy pillanatra megkísértett az 500 Ft-os Marsbéli krónikák, de végül ellenálltam. Addigra már úgyis landolt egy Wordsworth-ös Hearts of  Darkness & Other Stories és bezsebeltem egy feliratos táskát is, bár így utólag az a felirat annyira nem jellemző rám. (Lehet, hogy majd szétszabdalva a falamra kerül, mint a Bookline-os...) 

És kaptam egy előszülinapi ajándékot is, úgyhogy már nekem is van időnyerőm. :)

Összességében nagyon elégedett vagyok az eredménnyel, lesz bőven mit olvasnom a nyáron, ráadásul mivel a Helikonos könyveket mindig azonnal elolvasom, ezért kedvet kaptam, hogy csökkentsem a várólistám. A Vanity Fair-hez most nem nagyon van kedvem, mert nehéz (mármint fizikailag), de hamarosan arra is komolyan rászánom magam. Addig is elkezdtem a Fekete özvegyek klubját Asimovtól. Imádom a karaktereket, ha a rejtélyek néha nem is olyan érdekesek. Nem azt mondom, hogy rájönnék a megfejtésükre, de jó olvasni szócsatákat :) 

A szerzemények <3