Könyvhét 2015

Budapesti és moly lévén szinte kötelező volt kimenni, és a terveimhez képest sok mindennel tértem haza. Amikor csütörtökön megérkeztek az első beszámolók a molyra, kedvet kaptam hozzá, hogy pénteken is kilátogassak, ne csak az előre betervezett szombati alkalommal. Odafelé útba ejtettem a Font Antikváriumot az Andrássy úton, hogy a két új Helikon zsebkönyvet átvegyem. Ezeket már el is olvastam. Nem is tudtam, hogy Jane Austen ilyeneket is írt, az a válogatás tetszett, Poe már annyira nem, de még mindig odavagyok a formátumért.

Aztán megérkeztem a Vörösmarty térre. Péntek délben már jócskán voltak emberek, bár nem volt áthatolhatatlan a tömeg. Körbejártam megnézni az akciókat, de őszintén szólva a néhol 15%-os akciók nem vonzottak annyira. A megjelenése óta kíváncsi vagyok a Nem boci! című könyvre az Anthanaeumtól, illetve az Agave Kukoriczájára is, úgyhogy hazafelé el is szántam magam, hogy megrendelem őket. Az előbbit a könyvtündérnél sikerült 25% kedvezménnyel megrendelni, utóbbit pedig az Agave webshopjában, ahova a KONYVHET500 kódot beírva az alap 25%-on kívül lejött még 500 Ft. Már úgyis át kéne náluk vennem Pék Zoltán Feljövök érted a város alól c. könyvét, amit még a Könyvhét előtt előrendeltem. Sajnos csak későn vettem észre, hogy csak kedden és csütörtökön van átvétel ott, ahova rendeltem, így nem tudom majd dedikáltatni, de talán majd jövőre. Már nagyon kíváncsi vagyok.

Az egyetlen dolog, amivel az ilyen rendezvényeken engem tutira el lehet csábítani, azok az angol nyelvű könyvek, azon belül is a klasszikusok. Amiből a Librotrade-nél 3-at is sikerült találni, ami érdekel. A The Turn of the Screw és a Mrs Dalloway Collins Classics kiadásban jött velem haza, míg a 400 Ft-os könyvek között találtam egy Ivanhoe-t, amire nagyon kíváncsi leszek.

Nemrég elkezdtem olvasni a Hiúságok vásárát angolul, és bár még nagyon az elején járok, megtetszett, úgyhogy mindenképpen akartam egyet hazahozni, és szerencsémre a Libra books-nál találtak is nekem egy példányt a Wordsworth klasszikusok sorozatából.

Van egy dilemmám. Az AdAstránál megjelenő új antológia mellé most adnak egy posztert, ami a modern Hősök terét ábrázolja, úgyhogy jó lenne egy olyat hazavinni magamnak, viszont egyrészt megígértem magamnak, hogy addig nem veszek új AdAstra könyvet, amíg az itthoniakat el nem olvastam, másrészt én most egy kicsit sokallom azt a 4000 Ft-ot. Még akkor is, ha lejön belőle a 30%. Ha összeállnék valakivel és sikerülne az 50%-os határsávot elérni, az jó lenne, viszont még nem született egy értékelés sem a könyvről és beleolvasva annyira nem fogott el a mostakarom érzés. Szóval megérné akár 2000 Ft-ot is kiadni egy ilyen könyvre? Ráadásul élőben a poszter se volt egy nagy szám. Azt hiszem, ez eldőlt. (Mondjuk a Pék Zoltán könyv borítójából készített poszternek már nem biztos, hogy ilyen egyszerűen ellen tudnék állni...)

A pénteki napom a Magyar Színházban zárult, ahol az egyik barátnőmmel végre sikerült eljutni a Vámpírok báljára. Te jó ég! Iszonyúan jó volt. A grófot játszó Egyházi Géza hangja egyszerűen leírhatatlan. Az egész darab alatt úgy ültem a székemben, hogy úristendejó. A jelmezek, a szereplők, a hangok, a zenék... Általában kedvezményesen szoktam színházba menni, de ez megérte a pénzét. Meg is állapodtunk, hogy ha lehetőség nyílik rá, akkor újrázunk.

Szombaton már társaságban mentünk ki, egy időre el is veszítettük egymást :D. Egy pillanatra megkísértett az 500 Ft-os Marsbéli krónikák, de végül ellenálltam. Addigra már úgyis landolt egy Wordsworth-ös Hearts of  Darkness & Other Stories és bezsebeltem egy feliratos táskát is, bár így utólag az a felirat annyira nem jellemző rám. (Lehet, hogy majd szétszabdalva a falamra kerül, mint a Bookline-os...) 

És kaptam egy előszülinapi ajándékot is, úgyhogy már nekem is van időnyerőm. :)

Összességében nagyon elégedett vagyok az eredménnyel, lesz bőven mit olvasnom a nyáron, ráadásul mivel a Helikonos könyveket mindig azonnal elolvasom, ezért kedvet kaptam, hogy csökkentsem a várólistám. A Vanity Fair-hez most nem nagyon van kedvem, mert nehéz (mármint fizikailag), de hamarosan arra is komolyan rászánom magam. Addig is elkezdtem a Fekete özvegyek klubját Asimovtól. Imádom a karaktereket, ha a rejtélyek néha nem is olyan érdekesek. Nem azt mondom, hogy rájönnék a megfejtésükre, de jó olvasni szócsatákat :) 

A szerzemények <3

Novella meg egyéb szösszenetek

Mitől jó egy novella? 

Ez elég szubjektív írás lesz, és egy kissé megfoghatatlan, de most olvastam nemrég a Fegyvert, s vitézt éneklek című történelmi antológiát, és ma kezdtem bele egy pár Molnár Ferenc novellába, úgyhogy egy kicsit elgondolkodtam, hogy mitől is lesz számomra jó egy novella. Kezdetnek talán nem árt elmondanom, hogy ha novella, akkor nekem Kosztolányi. Bármelyik. Az Esti Kornélokat is szeretem, de az abszolút kedvenc az Öreg barackfa. Ezt még általánosban olvastam, és biztos voltak feladva előtte is novellák, de azokra nem nagyon emlékszem, (illetve van most még egy ami beugrik, ami arról szólt, hogy egy ember egész nap koplal, hogy aztán este egy esküvőn jó sokat ehessen, erre a torkán akad a falat, és senki nem veszi észre, hogy meghalt. Hát... negyedikes fejjel ennek nem sok értelmét láttam.) Szerintem Kosztolányi novelláskötetei voltak az első könyvek az e-olvasómon, amiket letöltöttem és el is olvastam. A következő nagy találkozás Poe-val volt, akit egy kihívásra olvastam angolul. És szinte egyáltalán nem értettem, pedig akkor már rendszeresen olvastam angolul, de valamiért az ő nyelvezete nekem nehézkesen megy. Ettől függetlenül csak úgy sütött a lapokról a nyomasztó hangulat, és imádtam érte. Aztán ott van Lovecraft, akiből egy gyűjtemény bőven elég volt. Nem vagyok oda a thrillerekért, de az első novella vége még ma is eszembe jut időnként. Brrr... Az az ember aztán nagyon értett ahhoz, hogy hogyan okozzon nekem feszült perceket. Aztán a Bradbury kihívás kapcsán elkezdtem Krúdy novellákat olvasni. Nem tudom másnak vannak-e olyan írók, akiket még nem olvasott, de ennek ellenére meg van győződve róla, hogy ha egyszer a kezébe veszi, akkor imádni fogja. Nekem Krúdy ilyen volt, bár a kötet végére már kissé túl sok volt a szomorú, halálos kimenetelű darab. Ettől függetlenül egyszer szeretnék majd Szindbádról olvasni.

Valahol ez a kedvenc műfajom, mert ha jól csinálják, akkor rövid, ugyanakkor hatásos, és talán éppen emiatt néha jobban megmarad az a pár oldal, mint egy több száz oldalas regény. Csakhogy az irodalomórákról általában a regényekre és a versekre emlékszünk, novellára alig, pedig szerintem ezeknek is ugyanannyi lenne a létjogosultsága. Na de egy kicsit elkalandoztunk.

A Historium kiadó történelmi antológia-sorozatával úgy egy vagy két éve ismerkedtem meg, amikor a második válogatás, A holló évszázada jelent meg. Azt imádtam. Az elsőt nem annyira, a 100 magyar baka megint csak nagyon jó volt, a Fegyvert, s vitézt éneklekben pedig néha ugyanazt kifogásoltam, mint az első kötetben, hogy van benne egy pár olyan novella, aminek egyszerűen nem látom értelmét. Amik elmesélnek egy történetet ugyan, de mikor a végére érek, akkor megfogalmazódik bennem a kérdés, hogy ez most miért volt jó? Miért pont ezt a részét írta le az alkotó a történetnek? Ilyenkor olyan érzésem van, mintha egy regény egyik fejezetének a jelentéktelen részletét olvasnám, ami az egyik mellékszál mellékszála, és valahogy semmi célja sincsen magán a cselekményleíráson kívül, amit viszont három mondatban el lehetett volna intézni. Egyszerűen valahogy jelentéktelen a dolog. Nekem ez a nem jó novella. A jó novella elmond valamit, ami megmozgat bennem valamit. Nem vagyok egy elemző típus, soha nem is voltam, ha verset olvasok, akkor is hagyom, hogy a szavak hassanak rám, nem tudom 3 oldalnyi terjedelemben megmagyarázni az értelmüket. Ha nem hatnak rám, akkor az számomra nem megfelelő vers. A novellákkal is így vagyok. Persze néha jó dolog reflektálni arra, hogy miért is tetszik vagy fogott meg ez vagy az az alkotás, és azért valamit magamra szedtem a gimis éveimből a verselemzéshez, de mivel már leginkább a saját szórakozásomra olvasok, ezért megtehetem, hogy ne foglalkozzam mások gondolataival, hanem az én olvasatomat gondoljam át, hiszen ahány olvasó, annyi olvasat.

Most fog megjelenni az új kötet Forradalmak címmel, ami az elmúlt 3 évszázad forradalmait és szabadságharcait veszi górcső alá, azonban egyelőre csak e-könyvben. A honlapjukon azt írják, hogy legkorábban tavasszal jelenhet meg fizikai példány, úgyhogy kénytelen leszek addig várni, pedig már nagyon kíváncsi vagyok rá, de hát, ha már a sorozat többi része megvan fizikailag... Arról nem is beszélve, hogy nekem az e-könyvek egy kissé drágának tűnnek. Tudom, hogy a jogdíj, meg az adózás miatt, de ha egy ezresen múlik, hogy a kezembe is foghassam, akkor én inkább kifizetem azt az ezrest. (Bár ez már tényleg az én egyéni szoc. problémám.)

Más:

Ha már e-könyv: ma vettem át egy internetes könyvmegrendelést a bookline-tól. Olyannyira a fogyasztói társadalom része vagyok, hogy képes voltam 5000 Ft-ért könyvet rendelni, hogy aztán vehessek 2 db 200 Ft-os noteszt, ami időközben elfogyott... Azért nem bántam meg. Megvan egy szülinapi ajándék (remélem a borító jó lesz), illetve a Karinthy gyűjteményem bővült egy darabbal, ugyanúgy, ahogy a Molnár Ferenc is, akinek - mint már említettem, - most olvasom a novelláit. Nála azon gondolkoztam el, hogy vajon az elfogódottság miatt szeretem-e őket, vagy ugyanúgy viszonyulnék hozzájuk, ha valaki más neve lenne a borítón. Szerintem egy kissé elfogódott vagyok a darabjai, meg a kisregényei miatt.

Van egy pár szerző, akinek az összes könyvét szeretném a birtokomban tudni. Karinthy és Molnár is ilyenek Agatha Christie meg az Ad Astra kiadó mellett (jó, ez nem egy személy, de náluk tényleg mindegyik könyv érdekesen hangzik, és tavaly nyárig meg is vannak, csak aztán rájöttem, hogy nem ártana előbb elolvasni őket...) És persze ott van még Steinbeck meg Asimov. Karinthy-ból a Kossuth kiadó sorozatát gyűjtögetem apránként, ha elolvastam az összeset akkor vehetek újat alapon, Molnárnál viszont még nem találtam olyan sorozatot, ami felölelné az életművét, úgyhogy az egy érdekesebb menet lesz. Most az „addig nem veszünk újat sorozatból, ameddig az összes eddig meglevő részt el nem olvastuk” korszakomat élem, ami kifejezetten ösztönző pl. Karinthynál, meg a Helikon új zsebkönyvsorozatánál, illetve azoknál a sorozatoknál, akiknél nem vagyok sokkal lemaradva. A tavalyihoz képest nagyon jól haladok az „amit főztél edd is meg” kihívással is. Ráadásul a Könyvhéten sem tervezek sokat költeni (egyrészt mert most már tényleg nincs miből, másrészt meg, mert nem sok olyan dolgot láttam, ami megdobogtatta volna a kicsi szívem. 

Az egyik az Agavénál megjelenő Pék Zoltán könyv, a Feljövök érted a város alól, mert magyar szerző meg Budapesten játszódik, és a borítója... *.* Meg most nézem, hogy Corvinus a főszereplő neve :D, …és ezennel elő is rendeltem, mert 2000 Ft-ért (35% előrendelési akció) eléggé megéri. A másik a Riyria-krónikák utolsó része, amire azt mondták, hogy ki fog jönni, de a kiadó honlapján még nem láttam róla semmit, úgyhogy csak reménykedem, hogy igen. Én még nem olvastam a sorozatot, de az öcsém, meg az egyik barátnőm is oda vannak érte, úgyhogy az egy must-have darab lesz, ha tényleg megjelenik, és most már tényleg én is nekilátok, csak vissza kéne szerezni az első részét a kölcsönből.) Az biztos, hogy megint el fogok csábulni valamilyen angol klasszikusra, ha lesz olyan, ami megéri. Egyszerűen imádom a Collin's Classics sorozatot meg a Wordsworth-öt is, és a könyvfesztiválon voltak olyanok, amikkel még nem találkoztam, hátha a könyvhéten is szerencsém lesz. Meg gondolkozom a Sár, vér, levendula megvételén, mert az emlékek megszépítették, és a sorozat többi része amúgy is itt csücsül a polcomon, de tényleg ennyi. Persze addigra a Helikonos előrendelés is meg fog jönni. Jó, ez így nem is olyan kevés, viszont utána már tényleg nem sok érdekes megjelenést láttam. Eddig semmit konkrétan. 

Csak még egy ajándékkönyv kell, mert akkor, ha jól értettem megegyeztünk, hogy az én kedvencemet kell odaadni, úgyhogy most őrlődöm Dorian Gray és az 1984 között. Mert a Dorian Gray-t már olvasta, az 1984-et viszont magyarul szeretné, nekem viszont azzal kapcsolatban visszás érzéseim vannak. Valahogy nekem a doublethink jobban hangzik, mint a duplagondol. Hm… Majd meglátjuk. (Vagy ott van A vadon szava Jack Londontól, ami meg egy régi kedvenc, de az meg... Nem tudom, hogy tetszene-e.)