2016/2017

2016

Ez az év nem sikerült túl jól, többek között az olvasás terén sem. Idén kb. 60 könyvet vettem, és ennek úgy a felét sikerült elolvasnom, viszont sok könyvemtől sikerült megválnom. A várólistás kihívást a főzőssel együtt elbuktam, de nem baj, majd jövőre. 

Az év legnagyobb hatású olvasmánya Marie Kondo: Rend a lelke mindennek volt, aminek a megvalósítása jelenleg szünetel, mert időközben elköltöztem otthonról, meg vizsgaidőszak van, de talán január vége fele újra belevetem magam. A ruhákon és a könyveken már túl vagyok, már csak el kell adogatnom őket.

Az év második felében nem is olvastam semmit. A Búcsú a fegyverektől mindig nálam van, de most már inkább veszem elő az okostelefonomat, egyszerűen nincs hozzá hangulatom, és még az átkozott gyermeket sem sikerült befejezni, bár mind a kettőt angolul olvasnám, és lehet, hogy ez a probléma.

2017

Kihívások

Már egy ideje érzem, hogy a molyos, konkrét könyvekre vonatkozó kihívások nem nagyon motiválnak. Nekem is volt egy plecsnigyűjtő időszakom, de ennek már két-három éve vége szakadt. Soha nem szerettem parancsra olvasni, és ez is kezdett számomra egy kicsit ilyenné válni, úgyhogy szinte az összesről lejelentkeztem, viszont nem állhattam meg, hogy végig ne olvassam, milyen új kihívások vannak, és azért párral mégiscsak bepróbálkozom az új évben.

A két állandó visszatérő van, amit évről évre megfogadok, hogy teljesítek. Az egyik a várólistacsökkentő kihívás, amihez 12 könyvet kell kiválasztani, meg egy alternatív könyves listát. Ezt eddig egyszer sem sikerült teljesíteni, de most tényleg motivált vagyok, hogy a könyvekből, amiket megtartottam, mind el is legyen olvasva, úgyhogy jövőre ezekből válogattam.

A 2017-es listám:

1. Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes – The Complete Novels and Stories II.

Ezt a könyvet a 2014-es könyvfesztiválon vettem. Egy-egy ezresért az 1. és a 2. részt. Az elsőbe már belekezdtem, ezért azt nem neveztem, de ha azt befejeztem, szeretnék ehhez is eljutni, ráadásul egy későbbi kihívásba is illeni fog, úgyhogy külön öröm. Imádom a Sherlockos történeteket, bár nem egészen értem, hogy miért pont A sátán kutyája lett a leghíresebb.

2. Bosnyák Viktória: Analfa visszatér

Gyerekként nagy kedvencem volt a Tündérboszorkány, még megvan az első kiadása, amit idén dedikáltattam is. Azóta már három része van a sorozatnak, és végre rávettem magam, hogy megszerezzem az utosót is, amit még nem volt szerencsém olvasni, úgyhogy majd valamikor szeretném megtudni, hogy hogyan végződik a főszereplők kalandja.

3. Edgar Allan Poe: The Narrative of Arthur Gordon Pym of Nantucket

Elvileg ez Poe egyetlen regénye, és ez is hatással volt a Moby-Dick-re, ami szintén folyamatban van, úgyhogy ha azt elolvastam, akkor ez következik.

4. Edward Rutherfurd: The Forest

Ez a könyv már legalább 5 éve kísért. Még nagyon régen, amikor nem én vettem magamnak a könyveket, láttam meg a bookline-ban, és hosszú évek várakozása után végre sikerült megkaparintanom. Nem fogok hazudni, csak a borító miatt szerettem bele, fogalmam nem volt, hogy miről szól, még most sincs nagyon, de remélem, hogy idén végre kiderül.

5. Henry James: Selected Short Stories

Most jövök rá, hogy ez is jó lesz a novellás kihívásokhoz. Azóta, hogy olvastam A csavar fordul egyet című könyvét szeretnék tőle még olvasni, és az angliai nyaralásom alkalmával ez is jött velem haza, úgyhogy kíváncsi leszek.

6. J. R. Ward: Megbosszult szerető

Ez a Fekete Tőr Testvériség sorozat 7. kötete. Imádom a vámpírokat, és az egész világot. Középiskoláskoromban volt egy időszak, amikor faltam a romantikus könyveket. Mostanában már csak ez az, ami megmaradt belőle, bár ezt a sorozatot csak sokkal később tudtam elkezdeni. Szerintem akkor jelenhettek meg az első kötetek nálunk, amikor 8-9-es voltam, és hirtelen kitört a vámpírláz. Ez a sorozat mindig is izgatott, bár csak pár éve kezdtem bele, és most gyűjtögetem a könyveket, meg az olvasmányélményeket, bár ahogy haladok nem fogom egyhamar utolérni a sorozatot, de szeretném legalább azt a részt elolvasni, ami nálam van.

7. Morgan Matson: Since You've Been Gone 

Ezt a könyvet Kat-nél láttam booktube-on, és Szent Patrik-napra meg is kaptam ajándékba tavaly, viszont még nem sikerült nekikezdenem. Idén nyáron mindenképpen szeretném elolvasni.

8. Mark Lawrence: Tövisek Császára

A széthullott birodalom befejező kötete. A második felénél járok most, viszont szeretném hamarosan az összes kötetet letudni, mert megvan a novelláskötet, és a spin-off sorozat is. Imádok Jorg fejében lenni, úgyhogy nem lesz probléma.

9. Oscar Wilde: Dorian Gray képmása

Ez a bővített kiadás, amit megkaptam tavaly januárkor, és még mindig nem sikerült rá sort kerítenem, idén viszont már mindenképpen szeretnék.

10. Robert Musil: A tulajdonságok nélküli ember

Ez lesz talán a legnagyobb kihívás a terjedelmét tekintve, viszont ha jó hangulatban kap el, akkor tudom, hogy imádni fogom. Még régebben beleolvastam, és akkor tetszett, meg is vettem, de még nem sikerült eddig nekivetkőznöm.

11. Washington Irving: The Legend of Sleepy Hollow and Other Stories

Sleepy Hollow-t már olvastam, de azóta vagyok kíváncsi Irving más műveire is, és lehet, hogy ez is beszámít novellának, de ha nem, akkor is gyors és élvezetes olvasmány lesz.

12. Tamási Áron: Szülőföldem

Az Ábel a rengetegbent nagyon élveztem, úgyhogy erre is kíváncsi vagyok.

Alternatív lista:

1-3. Böszörményi Gyula: Ambrózy báró esetei 1-2,5

Már nagyon régóta szemezek ezzel a sorozattal. Remélem idén sorrakerül.

4. Fekete István: Ballagó idő

Imádom Fekete Isvánt, és egy könyvnek bele kell férnie az évben.

5. Lénárd Sándor: Egy nap a láthatatlan házban.

Ezt az ofőnktől kaptuk talán az utolsó évben gimiben. Kíváncsi vagyok rá. 

A másik kihívás, ami jövőre már harmadik éve lesz visszatérő az az Amit főztél edd is meg!, amit tavaly sikerült teljesítenem, idén viszont nagyon nem. Ez a kihívás arról szól, hogy az összes az adott évben általunk beszerzett könyvet el kell olvasni. 2017-ben szeretném egy kicsit visszafogni a könyvvásárlásaimat, és remélhetőleg ismét sikerül majd teljesíteni a kihívást.

Forrás

Két új, hasonló kihívással is megpróbálkozom az idén a novellákkal kapcsolatban. Az egyik szerint naponta el kell majd olvasnom egy novellát egész évben, a másik szerint pedig minden hónapban egy novelláskötetet. A kettő egymást erősíti, én meg szeretem a novellákat, és a tegnapi napon voltam is könyvtárban ezzel kapcsolatban, és egy novelláskötetet is vettem, bár egy párat már olvastam a benne szereplő novellákból, úgyhogy jövőre mindenképpen el leszek látva. Ráadásul ahogy beleolvasgattam a kötetekbe, még az olvasási kedvemet is meghozta újra, úgyhogy már nagyon várom. Kíváncsi vagyok, meddig bírom majd.

Forrás

Ezen felül a tavalyiak közül meghagytam két kihívást, ami a Fekete Tőr Testvériséggel kapcsolatos és ami 2018-ban fog lejárni. Az egyiknél 5 könyvet kell 2 hónap alatt elolvasni (ami idén már majdnem meg volt 4-gyel szerintem), a másikban pedig a teljes sorozatot, amiből most már 13 rész jelent meg magyarul. Igyekszem.

A fentieken kívűl igyekszem jövőre skandináv irodalmat is olvasni, illetve az otthoni könyveimmel haladni, és befejezni azokat, amiket félbehagytam, vagy éppen folyamatban vannak. A jövő év mozgalmas lesz, és még a vizsgaidőszakot is túl kéne élni, úgyhogy remélem, hogy mindent sikerül teljesíteni.

Magamat ismerve nem ígérem, hogy lesznek posztok, de ha valamit nagyon ki kell írnom magamból azt megteszem.

Mindenkinek Boldog Új Évet Kívánok! :)

Forrás

John Green: The Fault in Our Stars - Csillagainkban a hiba

Már nagyon rég nem írtam ide, mert nem volt ihletem valami nagyot alkotni, és mostanában nem is olvasok sokat, mert a mindenféle fényes, világító dolgok könnyen elvonják a figyelmem, de erről szerettem volna egy kicsit bővebben írni, bár nem is igazán a könyvvel, hanem a történettel való történetemről.

Miért kezdtem el olvasni? Nem is tudom, hogy mikor hallottam erről a könyvről először. Valószínűleg 2014 eleje lehetett. Nagyon kíváncsi voltam rá, meg a filmre is, és így leszedtem a valahonnan nagyon pocsék minőségben, hogy még a film előtt el tudjam olvasni, de mintha a fejezetek végei hiányoztak volna belőle, úgyhogy végül feladtam, és megrendeltem bookdepóról, de szerintem ezt már csak a film megnézése után tettem meg. Ez volt az egyetlen mozifilm, amire tényleg hajlandó voltam egyedül is elmenni, mert senkit nem érdekelt, akit ismertem, és jól meg is szívtam a jeggyel, mert azt hiszem épp nem volt nálam diák, mert az az új őrület, hogy beszedik miután elballagsz, a moziba meg a papírt nem fogadták el. Az utolsó héten mentem, amikor játszották, de nagyon megérte. Már a könyvben is imádtam Hazel szarkazmusát és Gus meg Isaac karakterét, a film pedig kivételesen egy remek adaptáció volt.Nem csak hű az alapanyaghoz, de filmként is megállta a helyét. Ahogy most olvastam a könyvet, még mindig visszaköszöntek szinte kivétel nélkül a filmbeli jelenetek, és sorok vagy bekezdések, pedig csak akkor egyszer néztem meg. John Green más könyveire valahogy nem vagyok kíváncsi, de tudtam, hogy ez tetszeni fog. Azóta is kint van a plakátja a falon. Szerintem ez az egyetlen olyan plakát, ami nem akciófilmet reklámoz. 

Amióta csak megvan a könyv tudtam, hogy valamikor ősszel szeretném elolvasni. Biztos mindenki találkozott már a tipikus magazinos elképzeléssel, hogy az ősz az a hónap, amikor az ember teát kortyolgatva ül otthon a kanapén egy vékony takaróval és olvas. De aztán mindig rá kell jönnöm, hogy az iskola miatt ez nem nagyon kivitelezhető. Meg hát nincs is igazán kanapénk. Egy kicsit talán emiatt is lehet, hogy két ősz is eltelt, mióta megvan a könyv, és mégsem került sor rá. Mindenképpen el akartam olvasni, akkor is, ha már tudtam a végét. Most, ahogy konmarisan selejteztem a könyveimet (vagyis csak azt tartod meg, ami örömet okoz), újra a kezembe került, és tudtam, hogy meg fogok válni tőle, de előtte még szeretném elolvasni, úgyhogy végre valahára elhatároztam, hogy az őszi szünetben most már nekiállok, és kivégzem.

Történet: Röviden: Hazel Grace végső stádiumban levő rákos beteg, aki a támogató csoportban egy nap megismerkedik a helyes és intelligens Augustus Waters-szel. (Maga a könyv sokkal kevésbé nyálas, és sokkal viccesebb, mint amit ez alapján a mondat alapján képzelne az ember.)

Mivel már láttam a filmet, tudtam, hogy miről szól, és hogy mi fog történni, tudtam, hogy egyszer sírni fogok, másszor nevetni, és így is lett. Imádtam Hazel narratíváját, és a kapcsolatát Gusszal. Soha nem akarom teljesen megérteni, hogy min mentek keresztül, és remélem nem is fogom, de érdekes volt megint egy tőlem teljesen különböző életű ember szemén keresztül látni a világot. 

Ami nagy meglepetés volt nekem, az talán az, hogy bármennyire is vagyok általában könyvpárti, itt a pont szerintem a filmnek jár. Ebben valószínűleg annak is szerepe van, hogy ott ismertem meg először a teljes történetet, és hogy tényleg emlékeim szerint szinte szóról szóra követi a könyvet, de ha választanom kéne, hogy melyik a jobb, a döntés számomra egyértelmű. Ráadásul Hazel nekem Shailene Woodley és pont. Augustus meg a többiek nem a színészek képében jelentek meg a fejemben, de ő nagyon.

Mindent összevetve, én tudtam, hogy egyszer nekem ezt el kell olvasnom, és most meg is tettem, aminek nagyon örülök. Imádom a történetet, és ha valaki még nem találkozott volna vele, én nagyon ajánlom a filmet is. 

+info: nekem a filmes kiadás van meg angolul, és a közepébe került egy pár lap színes fényképekkel a filmből, ami nagyon tetszett :)

+info2: Igen, az olvasással elég nyilvánvalóvá vált, hogy a történet nem igazán valósághű egyes helyeken, de mivel a többi helyen az, ezért ez számomra csak észrevétel marad, és nem bírálat.